Ókút, Alvók futása, Hullámok kergetése | Három Szabó Magda könyvről röviden
életrajz június 21, 2020
Előfordult már veletek, hogy egy író teljesen hatalmába kerített titeket? Amikor a külvilág megszűnik létezni, az írott szavak pedig rabul ejtenek és nem eresztenek... Velem nem sűrűn szokott ehhez hasonló, szinte eksztatikus élmény előfordulni, de ha igen, akkor még napokig az író könyveinek hatása alatt állok. Az elmúlt hetekben ugyanez a szituáció játszódott le bennem, a „fogvatartóm” pedig nem volt más, mint Szabó Magda.
Szabó Magdát nem szükséges semelyik könyvmoly társamnak bemutatnom, azt hiszem, nincs még egy olyan magyar író, aki ilyen meghatározó alakja lett volna nem csak a hazai, de a külföldi irodalomnak is. Bár sokaknál a könyvei nem tartoznak a kedvencek kategóriájába, a stílusa a védjegyévé vált, a jellemábrázolásai hajszálpontosak, a történetei pedig keserédes benyomást keltenek az olvasóban, olykor fájdalmasan realisták. A karantén első heteiben szomjaztam az írásaira, így történhetett meg az, hogy egymás után elolvastam három könyvét is. Most ezekről szeretnék röviden írni nektek, és talán a bejegyzés végére sikerül egy kis kedvet varázsolnom az írónő köteteihez. ↓↓
1. Szabó Magda: Hullámok kergetése
„Micsoda két mesebeli nádszál volt az én apám meg anyám, csak akkor hajladoztak, ha szilárd volt a talaj, ha nem fújt a szél, s a rengő talajon, katasztrófák és valóságos veszedelmek időszakaiban úgy álltak, olyan rendíthetetlenül, mint a hegyek.” - Szabó Magda: Ókút
2. Szabó Magda: Ókút
Most pedig következzen a három kötet közül a kedvencem... Nem véletlenül hangoztatják sokan azt, hogy érdemes az Ókút című kötetet elsők között elolvasnunk Szabó Magdától, hiszen rengeteg fontos információt, kiegészítést, vagy éppen háttértörténetet tartalmaz a többi regényére nézve. Ez az írás nem más, mint visszaemlékezés a gyermekkorra, azoknak meghatározó pillanataira. Érdekes volt ez a kötet, mert bár a narrátor a felnőtt írónő volt, mégis egy gyermek szemén tekinthettünk a világ eseményeire: az egyszerű dolgokat varázslatos elemek szőtték át és mozgatták, amelyek elengedhetetlen részét alkották az olykor fájdalmas és túlságosan is realista életnek. De ami a legjobban megfogott, illetve akik felejthetetlenné tették számomra ezt a kötetet, azok a kis Magda szülei voltak. Ha csak fele annyi történet lenne igaz a leírtakból, akkor is azt mondanám, hogy én ilyen furcsa szülőkről és emberekről még nem olvastam. A fülszövegnek igaza van: tényleg olyanok, mintha tündérek lennének; képesek voltak egy párhuzamos, mesébe illő világban élni, abba lányukat bevonni, annak részesévé tenni őt; szerintem ez az egyik legnagyobb ajándék, amelyet neki adhattak. Néha meglepően álltak hozzá a való élet dolgaihoz, vagy különösen orvosolták a felmerülő problémákat, de biztos vagyok abban, hogy az írónő Szabó Magdában akkor és ott formálódott, a szülők nevelése és fantáziája által. Ha csak egy könyvet szeretnétek a felsorolt kötetekből sorra keríteni, vagy még nem tudjátok, hogy mely írást kerítsétek sorra legelőször a Sz.M. gyűjteményből, akkor ez legyen az.
„Hogyan lesz az ember odabent öreg?”
- Szabó Magda: Alvók futása
3. Szabó Magda: Alvók futása
