augusztus 2019

Nyári visszatekintő #13 | 2019

beszerzések augusztus 30, 2019

A Visszatekintő bejegyzések mindig is a kedvenceim közé tartoztak, jó volt áttekinteni az elmúlt három hónap eseményeit. Így egy elég részletes képet kaphattam arról, mennyire voltam produktív, és persze átélhettem újra a számomra kedves, bloggal, vagy netán a személyes életemmel kapcsolatos emlékeket. Sajnos ez a rovat legutoljára 2018 őszén jelent meg, aminek nagyon egyszerű oka van: annyira zsúfoltak voltak a hónapjaim, hogy az érettségire való felkészülésen kívül nemhogy az írásra, de a kötelezőkön kívül az olvasásra sem maradt elég időm. Szerencsére minden fontos vizsgát és eredményhirdetést a hátam mögött tudhatok, felvettek az elsőnek beírt szakomra, úgyhogy már boldogan, szabadon és jóval több szabadidővel pötyögöm most e sorokat. A nyárról mindenképp szerettem volna egy összefoglalót készíteni, hiszen rengeteg mindenben volt részem, ezt szeretném most megosztani veletek. ↓↓

Egy kicsit később kezdődött számomra a vakáció, mint az elmúlt években, hiszen ahogyan említettem, még hátravoltak a szóbeli vizsgák, az érettségi bizonyítványosztás és a bankett. Utána egy jó nagy adag program következett: Múzeumok Éjszakája, győri kiruccanás a legjobb barátnőmmel, sorozat- és filmmaratonok, szobák festése otthon, részleges holdfogyatkozás megfigyelése stb. Szerencsére az egész nyár ilyen sűrűn telt el, aminek nagyon örülök, hiszen semmittevésnek és unatkozásnak nem volt helye, ráadásul rengeteg szép emléket gyűjthettem. Júliusban tartottuk a blog 4. születésnapját, aminek alkalmából két ünnepi bejegyzés is született (Mérföldkövek és statisztikák, A színfalak mögött), mindkettőhöz tartozott egy-egy nyereményjáték. Még júliusban kaptam a jó hírt, amiről eddig csak álmodozni mertem: felvettek, így szeptembertől már pszichológus hallgatóként folytatom az utamat.

A nyáron sikerült nagy hangsúlyt fektetnem a sportolásra, aminek nagyon örülök, nem is tudjátok, mennyire elhanyagoltam ezt a vizsgáimra készülve. Részt vettünk idén is az Éjszakai futóversenyen (9 km), de emellett a mindennapokban is sokat futkorásztunk. Bicajozni is mentünk esténként, a nyár egyik legnagyobb fénypontja sportolás szempontjából pedig az volt, amikor augusztus utolsó napjaiban részt vettem egy 60 km-es biciklitúrán a Duna mentén. A túrázást sem hagyhattuk ki: idén Norvégia volt az úti célunk, ahol a városnézés mellett két nagyobb túrát is teljesítettünk (Preikkestolen és Sandvatn - az utóbbinál egy éjszakát menedékházban töltöttünk a hegycsúcson (kb. 17 km-es út oda és vissza), hihetetlen élmény volt, a táj lélegzetelállító. Ez a kedvenc emlékem Norvégiából.), illetve esténként az erdőkben, vagy tengerparton sétáltunk (10-11 óra felé, akkor még világos volt), úgyhogy abszolút kimaxoltuk ezt az utazást.

Szerencsére a nyár csak dátum (és remélem, hogy időjárás) szempontjából ért véget számomra, még egészen szeptember 9-ig van időm sokat olvasni, bejegyzéseket írni. Eddig 8 olvasmányt sikerült sorra kerítenem, de az említett dátumig lévő napokat mindenképp olvasásra szeretném fordítani, meg persze blogolásra. Augusztusban egyébként közzétettem egy olyan posztot, amit nagyon sokan szeretettek, és úgy láttam, hogy az ötletért is lelkesedtek: Ezeket a könyveket tenném kötelező olvasmányokká.

Nyáron viszonylag több könyvet is beszereztem / kaptam ajándékba:

↪ Dragomán György: A fehér király (jutalomkönyv a bizonyítványért)

↪ Szabó Magda: Az őz (Az értékelésemet itt tudjátok elolvasni)

↪ Magyarország Alaptörvénye (minden érettségiző kapott egyet)

↪ Alison Weir: Aragóniai Katalin

↪ Jordan B. Peterson: 12 szabály az élethez

↪ Friedrich Dürrenmatt: Az ígéret

↪ Jo Hemmings: Mindent a pszichológiáról

↪ Roy Jacobsen: A láthatatlanok (Az értékelésemet itt tudjátok elolvasni)

Rengeteg bejegyzésötletem van az elkövetkezendő időszakra, amiket le is kellett jegyeznem, nehogy elfelejtsem őket. Remélem, hogy sikerül ezeket megvalósítanom, nagyon izgatott vagyok, hogy dolgozhassam rajtuk. Idén is lesz Margó Irodalmi Fesztivál és Könyvvásár, amin szeretnék részt venni (ez lenne a legelső alkalom). Szeptember első napjaiban lesz egy előadás, amely Stephen King könyveiről és a horror lélektanáról fog szólni, nagyon kíváncsi vagyok, mely köteteket fogjuk elemezni. Egyelőre ezeket a könyves eseményeket terveztem be, de várom, hogy milyen más eseményeken, programokon fogok még részt venni. Legközelebb ősz végén jelentkezem újra hasonló bejegyzéssel, addig is jó olvasást kívánok a többi poszthoz! Viszlát nyár - üdvözöllek újra, gyönyörű ősz!

Share |

Ezeket a könyveket tenném kötelező olvasmányokká | Back to School 2019

augusztus 27, 2019

A kötelező olvasmányok igazi mumusok tudnak lenni, ha fáradt diákokról és napsütéses nyári szünetről van szó. Sok tanár megköveteli, hogy már nyáron átrágjuk magunkat a felírt könyveken, de valakinél elég az, ha csak a tanév során, egy bizonyos határidőre kerítjük sorra őket. Akár egy külön bejegyzést is lehetne arról írni, hogy vajon érdemes-e ezt a rendszert fenntartani, vagy nem jött-e el az idő arra, hogy ezt a listát felfrissítsük, illetve ha drasztikus szeretnék lenni, akkor eltöröljük? Úgy érzem, egy rövid és személyes válasz nélkül nem tehetném publikussá ezt a posztot. Szerintem hiba lenne eltörölni a kötelező olvasmányokat, hiszen rengeteg olyan művet kell elolvasnunk általuk, amelyek kihagyhatatlan elemei a műveltségnek, sőt, még az is lehetséges, hogy egy-egy felbukkanó regény igazán a szívünkhöz nő (volt már rá példa, higgyétek el). Ugyanakkor nem biztos, hogy jó ötlet már a gimnázium első napjaiban Odüsszeusszal és Íliásszal bombázni a gyanútlan diákokat, hiszen aki nem szeret olvasni, az biztosan nem ezek hatására fog változtatni véleményén...

Úgy gondolom érdemes fenntartanunk ezt a rendszert, de szükségünk van arra, hogy időről időre bővítsük a listát, vagy esetleg lecseréljünk bizonyos köteteket olyanokra, amelyek nemcsak jobban szólítják meg a tizenéveseket, de értéket és fontos tanulságokat is hordoznak magukkal.

Ezen a gondolaton felbuzdulva összegyűjtöttem pár olyan olvasmányt, amelyek szerintem ugyanolyan szilárdan ott állhatnának a klasszikus művek mellett egy iskolás / gimnazista tanmenetében. Ti mivel egészítenétek ki az ötleteimet? Mit gondoltok a kötelező olvasmányokról? ↓↓

1. Alsó tagozat - L. M. Montgomery: Anne otthonra talál

Tudom, tudom, már megint Montgomery írónő köteteivel példálózok, mint oly sok más bejegyzésemben... De tehetek én arról, hogy az Anne Shirley sorozat nemcsak a stílusával, gyönyörű fogalmazásmódjával és fontos „leckéivel” megnyerő? Főleg az első kötet lehet izgalmas a kisiskolások számára, amelyben a vicces, komoly, békét sugárzó és izgalmas fejezetek egymás után követik egymást. Rengeteg fontos dolgot megtanulhatunk az életről a történet által, ráadásul Montgomery páratlan írói stílusa mindannyiunk számára példa lehet. Egy hasonló kötetet, Az élet játékát kellett sorra kerítenünk alsó tagozatban, ha azt kedveltétek, akkor az Anne otthonra talált még jobban fogjátok, ezt garantálhatom. Ha esetleg kíváncsiak vagytok, hogyan barangoltam be Kanadában a könyves és filmadaptációs helyszíneket, akkor kattintsatok a linkre.

✽✽✽

2. 7. osztálytól felfelé - Maja Lunde: A méhek története

A környezetünk megmentésének egyre nagyobb szerepet kellene kapnia a mindennapjainkban. Ezért úgy gondoltam, mindenképp be kellene válogatnom egy olyan könyvet ebbe a bejegyzésbe, amely ezt helyezi a középpontba, de nagyon fontos, hogy olvasmányos formában, nem pedig tényszerű adatokat az orrunk alá tolva. Így esett a választásom A méhek történetére, amely egy norvég írónő tollából származik. Mióta elolvastam ezt a regényt, teljesen a méhek megszállotja lettem, ha tehetem, mindenhol arról tartok előadást, arról beszélek, hogy milyen fontos szerepük van az ökoszisztémánkban, és milyen katasztrófális következményekkel járna az, ha eltűnnének a Föld színéről. Természetesen az eltűnésük, mint fontos probléma csak egy kis szeletet képez a természetet érintő romboló hatások körében, ugyanakkor nagy figyelmet kellene fordítanunk megmentésükre, ha a jövőben is szeretnénk egészségesek maradni, és elegendő élelemhez jutni. Egy igen aktuális veszélyt ír le Maja Lunde a könyvében, amely nemcsak a méhészkedés múltját és jelenét ismerteti meg az olvasóval, hanem a méhek nélkül leélt jövőképet is. A bővebb értékelésemet itt tudjátok elolvasni.

✽✽✽

3. Gimnazistáknak - Lisa Genova: Megmaradt Alice-nak

Ez a kötet egyike volt azoknak az olvasmányoknak, amelyek hihetetlenül nagy hatást gyakoroltak rám. Emlékszem, magamhoz képest gyorsan faltam az oldalakat, és elég nehéz volt mellette a tanulásra koncentrálnom, alig bírtam letenni. Miután befejeztem, több napig nem hagyott nyugodni a befejezés, egyfolytában a végkifejleten és az olvasottokon zakatolt az agyam. Bár nem egy boldog és felüdítő történetről van szó, szükségünk van néha arra, hogy olyan emberekről is olvassunk, akiknek az élethelyzete idegen lehet számunkra. A Megmaradt Alice-nak nemcsak arra tanított meg, hogy tiszteljem az Alzheimer-kórban szenvedőket és családjukat, hanem arra is, hogy értékeljek minden boldog és felemelő pillanatot az életben, a családomat és szeretteimet, mert senki nem tudja, mi vár rá holnap. „A tegnapjaim eltűntek, a holnapok bizonytalanok. Mi éltet akkor? Minden egyes nap éltet. A pillanatban élek.”
A bővebb értékelésemet itt tudjátok elolvasni.

✽✽✽

4. 11.-12. osztályosoknak - Szabó Magda: Az őz

Ha jövő év januárjában az elmúlt év (tehát az idei) legjobb olvasmányait gyűjtöm össze, biztos vagyok abban, hogy Az őz mindenképp helyet fog kapni köztük. Szabó Magda elképesztően jó emberismerő volt, aki nemcsak a jót, de az emberek rejtett, sötét oldalát is kitűnően érzékelte és megjelenítette, ahogyan Az őz is ezt helyezi középpontba. Ez a kötet számomra átütést hozott: mindig is tudtam, hogy az írónő Magyarország egyik legkiemelkedőbb alkotója, de csak most döbbentem rá arra, mit is jelent ez valójában, milyen nagy jelentősége van annak, hogy ilyen nagyszerű íróval büszkélkedhetünk. Sokat tudnék erről a könyvről írni, amelyet meg is tettem egy különálló könyvértékelésben, így, ha nem bánjátok, ezt a bejegyzést már nem egészíteném ki egy szintén részletes kritikával. Annyit még hozzáfűznék, hogyha még nem olvastatok volna az írónőtől, érdemes ezzel kezdenetek, és meglátjátok, a többi kötetéhez is hirtelen kedvet fogtok kapni...

✽✽✽

5. Gimnazistáknak - Balogh Boglárka: Ezerarcú Föld

Csak később jutott eszembe, milyen nagy hiba lenne ebből a bejegyzésből kihagyni Balogh Boglárka nagyszerű és egyedülálló művét, az Ezerarcú Földet. Általában ha az útleírás szóval találkozunk, a legtöbben egy száraz és unalmas könyvre asszociálunk (tisztelet a kivételnek), ami az írónő esetében hatalmas hiba lenne. Különböző hagyományú országok, városok elevenednek meg, de egy valami összeköti ezeket: Boglárka érzékeny, sokszínű, őszinte és valóságot tükröző leírásai, amelyeken keresztül nemcsak egy turista szemén láthatunk, hanem betekintést nyerhetünk a közösségek mindennapjaiba, amelyeket körülölelt a néha már (sőt, legtöbbször) kegyetlen múlt, bizonytalan jelen és jövő.
Fontosnak tartom, hogy minél többen megismerjük a számunkra idegen kultúrákat, ezzel nemcsak a látószögünk tágul, hanem sokkal érzékenyebbek és fogékonyabbak leszünk azokra a problémákra, amelyek a világ számos részeit érintik. Ha nem turistaként, hanem utazóként fedezzük fel a világot, akkor rengeteg mindent tanulhatunk: nemcsak a „mainstream” látványosságokról, hanem emberekről, életsorsokról is, általuk keresztül pedig megismerhetjük önmagunkat, hogy helyén van-e a szívünk, lelkünk, vagy esetleg érdemes lenne másképp elkezdeni élni. Balogh Boglárka könyve ezeket és még ennél is többet tartogat számunkra, szerencsések vagyunk, hogy egy magyar utazó szemén keresztül is láthatjuk a világot. Az értékelésemet az Ezerarcú Földről itt tudjátok elolvasni.

Share |

A dióhéjba zárt kozmosz § Roy Jacobsen: A láthatatlanok

észak augusztus 01, 2019

A sziget dióhéjba zárt kozmosz, ahol a csillagok a hó alatt, a fűben szunnyadnak. A szigetet nem lehet elhagyni. Időről időre mégis mindig megpróbálja valaki… Ingrid Barroy egész családja – az állatok, a legelők, a remények és az álmok – egy sziget foglya. Apja arról álmodozik, hogy rakpartot épít, ahol majd kiköthetnek a hajók, de a világhoz való közeledésnek ára van. Ingrid anyjának más tervei vannak – még több gyerek egy még kisebb szigeten… A szigetlakók élete kemény: a szemétben turkálva vagy a víz fenekére leengedett hálóból szerzik mindennapi betevőjüket. Így amikor Ingrid elég idős hozzá, elküldik a szárazföldre, hogy egy gazdag családnál szolgáljon. Norvégia is éppen nagy változásokon megy keresztül: az Ingridet fogadó modern világ szeszélyes, és sokszor kegyetlen. Váratlanul tragédia történik, és Ingridnek vissza kell mennie, hogy megvédje azt az otthont, amiről azt hitte, már maga mögött hagyta. ↓↓

Miért vesz az olvasó skandináv könyvet a kezébe? Esetleg szerelmese a minimalista stílusnak, a letisztultságnak, az európai emberek számára néha már idegennek és szokatlannak tűnő témaválasztásnak? Vagy vonzódik a krimik, thrillerek és vérfagyasztó történetek iránt, melyeknek köztudottan az északi írók a koronázatlan királyai? Rengeteg eltérő indokot fel tudnék még sorolni, de az az igazság, hogy amikor megakadt a szemem A láthatatlanokon, nálam egyik sem játszott közre. Szerettem volna egy vadregényes, érintetlen tájon barangolni, betekinteni a múlt századokban élő norvég család életébe, hétköznapjaikkal járó nehézségekbe, és elsősorban megtapasztalni azt, milyen érzés egy szigeten élni, ahol a szeszélyes és kiszámíthatatlan anyatermészet az uralkodó. Ezekre számítottam, amikor elolvastam a fülszöveget, de az az igazság, hogy ez a rövid, de tartalmilag annál tömörebb könyv egy kincsesláda tele valósággal, élettapasztalatokkal, ki nem mondott, ugyanakkor érzékelhető szavakkal, gondolatokkal, amelyek mind arra várnak, hogy elragadják magukkal az olvasót.

Egy konkrét szituáció, konkrét sziget és konkrét szereplők előtt állunk, mindennek megvan a neve, helye, szerepe. Viszont a könyvnek az az egyik legnagyobb pozitívuma, hogy maradandó értéket hordoz, amely legtöbbször bármelyik korban, élethelyzetben megállná a helyét. Olvasás közben végig ez a gondolat járt a fejemben, hiszen számos fejezetben olyan események történtek, amelyek bár más „köntösben” szerepeltek, nagy pontossággal felismertem, vagy esetleg tapasztaltam én is azokat felgyorsult világunkban. Így aki azért nem szeretne ezzel a kötettel megismerkedni, mert attól tart, hogy csupán egy száraz korrajzot, dokumentálást tart a kezében, az nagyon is téved...

„Nincs semmi, ami úgy megfosztaná az embert az erejétől, mint amikor elkezdi megbánni az álmait.”

Visszatérve a bevezetőmhöz, ha egy skandináv történettel állunk szemben, akkor nem mehetünk el szó nélkül az írásmód, stílus mellett. Roy Jacobsen-től ez volt az első könyv, amit olvastam, így nem tudom összehasonlítani a fogalmazásmódját többi munkájával. Ugyanakkor nem hiszem, hogy a véletlen műve lenne az, mennyire illeszkedik az írásmód a történet egyik legnagyobb motívumához, a hullámokhoz, hullámzáshoz. A mondatok többszörösen összetettek, a folyamatos, monoton ringatást tükrözik. Olvasásnál elmerültem az események sodrásában, szinte teljesen kizárva magam körül a valóságot. Szerintem a fordító munkája ebben az esetben elég összetett lehetett, hiszen figyelnie kellett arra, hogy ez az úgynevezett „hullámzás” a magyar fordításban is megjelenjen, arról nem is beszélve, milyen nehéz lehetett olyan szavakat kiválasztania, amelyek hűen tükrözik a minimalista stílust. Kutatómunkát is végeznie kellett, mert a mű bővelkedik olyan mindennapi tevékenységekben, különleges tárgyakban, amelyek a mai ember számára ismeretlenek, és legfeljebb egy múzeumban vagy szakkönyvben olvashatnak róluk leírást.

Ha a hullámokat „irodalmi” szempontból vizsgáljuk, akkor a tenger jelképezheti az élet folytonosságát, állandóságát, amelyet még egy-egy nagyobb viharral, váratlan fordulattal sem lehet megtörni. Ezzel a jelenséggel a szigeten élők / a szigetre költözők kivétel nélkül eggyé válnak, a mindennapi feladatokat és célokat egy-egy borzasztó eset sem rengeti meg. Ha ez mégis megtörtént, annak súlyos következményei voltak, amelyeket semmi esetre sem szeretnék elárulni... Annyi viszont mindenki számára világos (az előző mondatokból leszűrve), hogy egy eltérő viselkedés, magatartásváltozás nem illeszthető a sziget életformájához.

Talán ez a rengeteg iskolai műelemzésnek a hozadéka, de már nem tudok úgy olvasni egy regényt, verset, hogy ne keresnék megbúvó utalásokat, elrejtett szimbólumokat. Így az előbb részletezett hullámzást mindenképp szeretném kiegészíteni két fontos elemmel, amelyek abszolút többletjelentést biztosítanak a cselekmény számára, legalábbis az én, személyes meglátásom szerint. Ez a további két fontos elem pedig nem más, mint a csend és a sziget.

A csend (a tengerhez hasonlóan) szintén két formában nyilvánul meg, ez a két forma pedig szorosan összefonódik egymással. A ki nem mondott szavaknak kulcsfontosságú szerep jutott, amelyet az egész Barroy-család elsajátított. Ők a csenden keresztül képesek kifejezni egymás felé érzelmeiket, legbensőségesebb pillanataikat. Olyan szituációk is előfordultak amikor fontos kérdésekre ezt adták egymásnak válaszul. Visszagondolva ezekre a párbeszédekre, a szavaknak nem lett volna értelmük, és mi is, olvasók, sokkal jobban át tudtuk érezni egy-egy helyzet komolyságát, súlyosságát. Így ez az írásmódban szintén jelentkezett: a hosszú, részletes mondatokat a félbehagyott, hiányos párbeszédek követték.

A sziget: a család mikrovilága és az egész élet, a mi életünk is. Bár a szereplők mindennapjai rendhagyóak lennének a 21. században, a problémáik, érzelmeik talán ránk is jellemzőek. A kötet végéhez közeledve egyre jobban azt éreztem, hogy a sziget kitágul, egyetemessé válik.

„Egyszerre veszik észre. (…) Nagyon ritkán van effajta csönd. Az a különös, hogy ez egy szigeten történik. Egy szigeten mélyebb ez a csönd, mint az, ami váratlanul telepszik egy erdőre. (…) De a csönd egy szigeten semmi. Senki nem beszél róla, senki nem emlékszik rá és nem nevezi meg, bármennyire megérinti is. Egy, csak egy felparázsló pillanat, amikor belelátnak a halálba, noha még élnek.”

Értékelésem végéhez közeledve sajnálnám, ha nem térnék ki röviden a könyv felépítésére, hiszen az is építőeleme A láthatatlanok különleges atmoszférájának. Nagyon szerettem, hogy rövid fejezetekből áll, annyira rövidekből, hogy egy körülbelül 250 oldalas könyvben ötvenkettőt találhatunk. Legelőször ezek a fejezetek nem függtek össze egymással, mindegyikük egy-egy pillanatképet rögzítettek a család életéből. Ahogy haladtam előre a történetben, kialakult köztük az először vékony, majd egyre erősebb kötelék, amely ezeket a részeket egy bizonyos (néha szerteágazó, de az alaphoz mindig visszatérő) úton vezette a végkifejlethez.

Egy igen rendhagyó történetként kapott helyett Roy Jacobsen könyve az eddigi olvasmányélményeim között, amely csak később, az olvasás előrehaladtával tárja fel igazán értékeit, úgy, mint egy kagylóba zárt igazgyöngy.

Hálásan köszönöm a recenziós példányt a Scolar kiadónak! A könyvet itt tudjátok megrendelni, most -35% kedvezménnyel!

A borító: 100%

A szókincs: 100%

A cselekmény: 75%

A karakterek: 95%

Összesen: 92.5%

Share |

Pages

Nyári visszatekintő #13 | 2019

Ezeket a könyveket tenném kötelező olvasmányokká | Back to School 2019

A dióhéjba zárt kozmosz § Roy Jacobsen: A láthatatlanok

A blog írói

Kövess minket!

Csenge könyves blogja

Címkék

Legfrisebb bejegyzések

Blogarchívum

Legolvasottabb bejegyzéseink

A blog rendszeres olvasói

Facebook-csoport