Mikor megláttam, hogy az idei díszvendég Norvégia lesz, majd kiugrottam a bőrömből! A szívem mostanában egyre jobban húz az északi dolgok és Skandinávia felé, az egyetemi szakok között ezzel kapcsolatos a B-tervem is. Másrészt pont idén nyáron fogunk Anyával látogatást tenni Norvégiába, így a fesztivál tökéletes ráhangolódásnak és inspirálódásnak bizonyult, a bejegyzést tovább olvasva arra is fény derül, hogy miért. ↓↓
Idén is Anyával látogattam ki, a Könyvfesztivál számunkra egy kihagyhatatlan és felejthetetlen anya-lánya program minden évben. Kicsit később értünk ki az előző alkalmakhoz viszonyítva, így már elég zsúfolt volt a Millenáris környéke (arról nem is beszélve, hogy a szombati napot választottuk). Az első utunk a Bookline-buszhoz vezetett, hogy feltankoljunk egy jó kis meleg kávéval. Az igazán hosszú, kb. 20-25 perces sorban állást azt tette élvezetessé, hogy összefutottunk a könyvtárosunkkal teljesen véletlen és váratlan! Beszélgettünk egy picit az eseményről, futásról, majd pedig lelkére kötöttem, hogy amint lemennek a vizsgáim, spurizok is a könyvtárba olvasmányokért.
A Norvég Nagykövetség standja volt az első állomás. Beszereztünk mindenféle jó kis prospektust az országról, hoztunk egy norvég zászlót, és kitöltöttünk egy irodalmi tesztet. Beszélgettünk pár skandinavisztika szakos egyetemistával is, rengeteg hasznos infót tudtak adni nekem a norvég nyelv tanulásáról és magáról a szakról. Nagyon rendesek voltak, kaptunk tőlük pluszba egy igen tartalmas útikönyvet ajándékba és pár hasznos tanácsot arról, hogy mit kell majd mindenképp megnéznünk, ha utazni fogunk.
 |
| Bjarne Breitig és a Fantomfájások fordítója. |
Bár nem terveztünk semmilyen előadáson/dedikáláson részt venni, szerencsére máshogy történtek a dolgok. Éppen az egyik friss, magyarul megjelent norvég novelláskötet (Bjarte Breiteig: Fantomfájások) fülszövegét olvasgattam, amikor megtudtam, hogy három perc múlva kezdődik az íróval a beszélgetés, majd dedikálás. Természetesen a könyvet is megvettük és az előadásra is elmentünk, kár lett volna kihagyni egy ilyen lehetőséget. A beszélgetés nagyon élvezetes és érdekes volt: a norvég-magyar felolvasások mellett több fontos infót is megtudtunk a könyvről és az íróról, már alig várom, hogy végre én is megismerkedhessek a novellákkal. Legnagyobb meglepetésemre ugyanezen az előadáson részt vett az egyik osztálytársam is, így ez lett a második váratlan találkozás a fesztiválon.
Utána folytatódott a nézgelődés és beszerző-körút (közben összefutottam a legjobb barátnőmmel is, aminek nagyon örültem, hihetetlen régen láttuk egymást). A Libri standját céloztuk meg Anyával, ahol egy olyan könyvsorozatot vettünk meg, amit nem terveztünk, nem volt rajta a „bevásárló listán”. Jón Kalman Stefánsson: Menny és pokol trilógiája már régóta birizgálta a fantáziámat, ahogyan a bejegyzés elején is említettem, mostanában szívesen veszek kézbe északi történeteket. Izlandról még nem sokat olvastam, de azt hallottam, hogy nagyon érdekes és megpróbáltató történelmük volt, így alig várom, hogy ezzel kapcsolatban bővíthessem tudásomat. Megvettük egy hirtelen elhatározás miatt a Verát is Grecsó Krisztiántól. Kíváncsi vagyok, hogy milyen lesz, az író műveihez egyelőre nem volt szerencsém.
A kedvenc standom egyébként idén is a 21. század kiadó volt. Imádtam az ötletes könycsomagokat! Körülbelül négy-öt frissen megjelent olvasmányt lehetett megvenni csupán 8000 Forintért...
A Könyvfesztivál alkalmából mindig szoktak az épületen kívül bódék lenni, ahol méregdrága finomságokat árulnak a gyanútlan és éhes könyvmolyoknak, mint például nekünk. Miután ott feltankoltuk magunkat energiával, úgy döntöttünk, hogy megnézzük a másik épületrészt is, ott még nem jártunk. Váratlanul ért minket, mikor láttuk, hogy az átalakítás alatt volt, és az esemény „másik része” egy külön épületben volt. Belépve ért minket a második meglepődés, ugyanis az ott lévő kiállítók csak a gyerekeket célozták meg. Én személy szerint nagyon örülök, hogy idén programokban és választékban is nagy mértékben megcélozták a gyerekeket, hiszen kicsiként érdemes a könyvszeretetet magunkba szívnunk. De ennek ellenére volt egy olyan érzésem, hogy ez mind a „felnőtt” programok és kiállítók rovására ment. Lehet, hogy csak én gondolom rosszul, hiszen pár órából talán elhamarkodott lenne egy ilyen következtetést levonni. Mindenesetre ez egyáltalán nem rontott számomra az összképen, idén is nagyon jó élményekkel gazdagodtam. Már alig várom, hogy mit fog hozni a júniusi Könyvhét... Remélem, hogy minimum ilyen jó programok, rendezvények és természetesen újdonságok várnak ránk!
 |
| Karl Knausgard, a Könyvfesztivál díszvendége, dedikálja könyvét. |
A kedvenc standom egyébként idén is a 21. század kiadó volt. Imádtam az ötletes könycsomagokat! Körülbelül négy-öt frissen megjelent olvasmányt lehetett megvenni csupán 8000 Forintért...
A Könyvfesztivál alkalmából mindig szoktak az épületen kívül bódék lenni, ahol méregdrága finomságokat árulnak a gyanútlan és éhes könyvmolyoknak, mint például nekünk. Miután ott feltankoltuk magunkat energiával, úgy döntöttünk, hogy megnézzük a másik épületrészt is, ott még nem jártunk. Váratlanul ért minket, mikor láttuk, hogy az átalakítás alatt volt, és az esemény „másik része” egy külön épületben volt. Belépve ért minket a második meglepődés, ugyanis az ott lévő kiállítók csak a gyerekeket célozták meg. Én személy szerint nagyon örülök, hogy idén programokban és választékban is nagy mértékben megcélozták a gyerekeket, hiszen kicsiként érdemes a könyvszeretetet magunkba szívnunk. De ennek ellenére volt egy olyan érzésem, hogy ez mind a „felnőtt” programok és kiállítók rovására ment. Lehet, hogy csak én gondolom rosszul, hiszen pár órából talán elhamarkodott lenne egy ilyen következtetést levonni. Mindenesetre ez egyáltalán nem rontott számomra az összképen, idén is nagyon jó élményekkel gazdagodtam. Már alig várom, hogy mit fog hozni a júniusi Könyvhét... Remélem, hogy minimum ilyen jó programok, rendezvények és természetesen újdonságok várnak ránk!
