Azt hiszem, életem egyik legjobb döntése volt, hogy én is részt vettem ezen az eseményen, hiszen ha nem így tettem volna, akkor most nem írhatnám le „blogos pályafutásom” egyik legszebb élményét. Az előadásom után odajött hozzám a Mezőberényi Petőfi Sándor Gimnzázium és Kollégium irodalomtanára, Bancsi Árpád, (tanítványával szintén a rendezvényre érkezett), és gratulált a prezentációmhoz, blogomhoz. Nagyon jól estek a szavai, felemelő érzés volt „kívülről” pozitív visszajelzést kapni, ezek mindig megerősítenek, hogy a rengeteg munka ellenére is érdemes ezzel foglalkoznom. Akkor lepődtem meg a leginkább, amikor meghívott Mezőberénybe, hogy ott is tartsam meg ezt az előadást, mert sok érdeklődő van náluk ebben a témában. Az ajánlat nagyon meglepett, de hihetetlenül boldog voltam, még sosem kaptam ilyen komoly és megtisztelő felkérést.
Csak teltek-múltak a szorgos, tanulással teli hetek, hónapok, szinte a sok tennivaló közt már el is feledkeztem erről az ígéretről, amikor egy áprilisi napon egy levelet kaptam, amely a meghívást tartalmazta. Egy rövidebb szervezés után kitűztűnk egy hétfői napot, április 8-át. A költészet napja volt azon a héten, azzal kapcsolatban szerveztek programokat, hívtak előadókat. Az egyik legnagyobb öröm akkor ért, mikor megtudtam, hogy Závada Péter „kísérőrendezvénye” lehetek: a prezentációmat kellett megtartanom, utána pedig egy beszélgetés következett.
De ne rohanjunk ennyire előre, pörgessük vissza az időt arra a pillanatra, amikor Anya (támogatóm, kísérőm és segítőm) és én leszálltunk a vonatról, a nagy kaland pedig elkezdődött. Az első állomás egy étterembe vezetett, ahol egy nagyon finom és bőséges ebédet fogyaszthattunk el, Bancsi Árpád meghívására. Itt is szeretnénk megköszönni a figyelmességét, igaza volt, hogy előadást éhesen tartani nem lehet!
Miután végeztünk, a városközpont irányába vitt utunk. Meglepődve láttam, hogy még az utcán is ki volt plakátolva az esemény, az Orlai Petrics Soma Könyvtárba belépve (ahol az esemény is zajlott), úgyszintén. Egy rövid nézelődés és beszélgetés után el is kezdődött a program.
A bevezetőben már említettem, hogy ugyanazt az előadást adtam elő, mint a Kutató Diákok Konferenciáján, a különbség csupán annyi volt, hogy nem kellett sietnem és kihagynom fontos részeket a tízperces időkorlát miatt. Nagyon jól éreztem magam a prezentáció alatt, egyáltalán nem izgultam, csupán izgatott voltam, ami ilyenkor általában segíteni, nem hátráltatni szokott. Ezután egy 20-25 perces beszélgetés, illetve kérdezz-felelek következett az előadással és az olvasással, blogolással, írással kapcsolatban. Felejthetetlen érzés volt, hogy arra kíváncsiak az emberek, ami én vagyok, ami az életem szerves részét alkotja. A költészet napja alkalmából felolvashattam az egyik kedvenc versemet is, amelyet később lejátszottak a Mezőberényi Petőfi Sándor Gimnázium rádiójában. Erre az alkalomra Reményik Sándor: Omnia mea mecum porto, vagyis Mindenemet magammal hordozom című versét választottam. A költemény nemcsak egyetlen egy fontos elemhez köthető az életemben, hanem a könyvekkel való kapcsolatomra is vonatkoztatható, ezért választottam erre a bizonyos napra.
Az én részem itt véget ért, de kellett egy kicsit várnunk az indulásig, és azt hiszem, ez volt a mi nagy szerencsénk. Závada Péter fellépése 17 órakor kezdődött, de természetesen korábban érkezett, hogy Ő is felkészüljön a beszélgetésre. Ha nem maradtunk volna ott tovább, akkor nem tudtunk volna vele találkozni, amit nagyon sajnálnék. Az előadásomért egy ajándékcsomagot is kaptam, amely tartalmazta az író Ahol megszakad című verseskötetét, így arra is volt lehetőségem és időm, hogy egy gyors dedikálásra sort kerítsünk. Sajnos Závada Péter előadására nem volt időnk, mert egy késői vonatjáratot tudtunk volna elérni, az út pedig körülbelül két óra Budapestig...Egy igen tartalmas és szép napot tudhattunk magunk mögött, rengeteg pozitív élménnyel gazdagodtunk. Bár sajnos csak kis időt töltöttünk Mezőberényben, de megállapítottuk, hogy egy nagyon barátságos, segítőkész, hihetetlenül tiszta és rendezett (Budapestet könnyen lekörözné!!) kisvárosról van szó. Sajnáltuk, hogy nagy városnézésre nem jutott időnk, de ha a közelben járunk, biztosan újra meglátogatjuk, és felevenítjük annak a csodálatos napnak az emlékét.
Szeretnék köszöntet mondani Bancsi Árpád tanár úrnak a lehetőségért és bizalomért, igazán megtisztelve érzem magam! Hálás vagyok a szervezőknek a sok segítségért, bátorításért és kedves szavakért, nekik köszönhetően minden fantasztikusan és jó hangulatban telt!
Ez egy csodálatos esemény volt, és bátran merem kijelenteni, hogy a blogom egyik legnagyobb és legkiemelkedőbb mérföldköve, amit mindenkinek büszkén mesélnék el.
