augusztus 2018

Nyári visszatekintő #11 | 2018

beszerzések augusztus 30, 2018

Nem szeretem a bejegyzéseimet egyből negatívan indítani, mert egyrészt az az egész szöveg hangulatára rányomja a bélyegét, másrészt Ti is biztosan szívesebben olvastok olyan írásokat, amelyek vidám kicsengésűek. Éppen ezért rendhagyó, hogy egyből az első sorokban megemlítek egy nem túl örömteljes dolgot: már alig vártam, hogy túl legyek ezen a poszton, és lezárhassam a nyári időszakot... Senki ne aggódjon, nem a nyafogásom lesz a továbbiak középpontjában, majd meglátjátok, hogy sok jó esemény történt velem az elmúlt három hónapban, ezeket semmi kincsért sem felejteném el. De az az igazság, hogy a szuper történések mellett életem eddigi legnehezebb időszakán vagyok túl, amit kár is lenne tagadnom, hiszen biztosan nektek is feltűnt, hogy a blogos felületeim nem élik éppen virágzásukat, a magánéletemről pedig nem is regélek...

Készen állok arra, hogy az ősz kezdetével én is visszanyerjem régi lelkesedésemet, hogy rendezhessem dolgaimat, megismerjem a fájdalmak árán kialakult, erősebb énemet, de ami a legfontosabb: tiszta lappal kezdhessek egy teljesen új életet, és köszöntsem az azzal járó gyönyörű pillanatokat, kihívásokat. ↓↓

Mi mással jellemezhetném a júniust, mint az év végi hajrával, illetve a német szóbeli közelgő dátumával? Szerencsére mindkettő fantasztikusan sikerült, a bizonyítványomért keményen megdolgoztam ebben a tanévben, sikerült kihoznom belőle a maximumot; a német előrehozott érettségi pedig jóval magasabban megfelelt az elvárásaimnak, ugyanis 96 százalékot értem el!

A Könyvhét idén elég keserédes hangulatban telt, az időjárás is megbolondult azon a szombati napon, a tömeg hatalmas volt, úgyhogy egy recenziós olvasmány mellett (Tillie Cole: Ezer csók) csak két könyvre költöttem a pénztárcámból. Az eseményről nem született élménybeszámoló, nem lett volna elég anyag egy bejegyzés megírásához.

A Múzeumok Éjszakája keretein belül jártunk a Hopp Ferenc Kelet-ázsiai Múzeumban, ahol megpillantottam egy magyar írónő, Stanczik Edina indiai útbeszámolóját. Ez a pillanat később egy személyes találkozóhoz vezetett, aminek hihetetlenül örülök, ugyanis az írónő nagyon kedves és közvetlen, a Közelstávol című könyve pedig kitűnő olvasmánynak bizonyult!

Július volt a legmozgalmasabb időszak, hiszen egyből egy nagyobb projektet szerveztem, amelynek apropója a blog harmadik születésnapja volt! Három ünnepi bejegyzést olvashattatok, mindegyik poszt végén pedig nyereményjátékon vehettetek részt. Ha azt mondom, hogy éjjel-nappal tervezgettem az írásokat, akkor ezzel egyáltalán nem túlzok, minden részletnek hajszál pontosnak és időzítettnek kellett lennie, ugyanis a blogszülinapos időszak alatt Finnországban tartózkodtam. A nyaralás alatt nem szerettem volna bejegyzéseket gyártani, csak az új élményekre koncentráltam, és hálás vagyok ezért a döntésért, úgy érzem, minden egyes ott töltött napon teljes egészében jelen voltam lelkileg is. A finn könyves élményeimről készült egy élménybeszámoló, itt tudjátok elolvasni.

Visszakanyarodnék a blogszülinapi posztokhoz, ugyanis a nyár egyik legnagyobb meglepetése azokhoz kapcsolható: megnyitottuk a személyes, anya-lánya oldalunkat, a Kerek Perec blogot! Nagyon örülök, hogy végre nem halogattuk tovább a tervünk megvalósítását, imádunk közösen dolgozni, ötletbörzéket tartani és kiírni magunkból az élményeinket, tapasztalatainkat, gondolatainkat. Július 24-én pedig átlépte a Varázstinta facebook oldala az 1500 oldalkedvelést! Nagyon szépen köszönöm a rengeteg támogatást!

Bár ez nem a könyvekhez kapcsolódik, augusztusban részt vettem életem második futós eseményén, az Éjszakai Futáson. A Várkert Bazártól egészen a Mátyás templomig, majd pedig lefelé a startig kellett hét kilométeren keresztül szaladnunk. Az indulás háromnegyed tízkor volt, jó későn értünk haza, de felejthetetlen emlékként maradt meg bennem.

Olvasmányok terén a nyári időszakban szívesebben nyúltam útleírásokhoz, vagy olyan regényekhez, melyeknek központi témáját az utazás adja. Ez biztosan összefügg a sok-sok nyaralással, de már a közeljövőre is beterveztem egy-két ilyen könyvet olvasni.

✽✽✽

A gyűjteményem tizentöt kötettel gazdagodott, de mentségemre legyen szólva, ebből igen keveset finanszíroztam a saját pénztárcámból (recenziók, névnap, ingyenes könyvek). Lássuk is a beszerzéseimet:

↪ Cecelia Ahern: Lantmadár (Az értékelésemet itt olvashatjátok el)

↪ Tillie Cole: Ezer csók (Az értékelésemet itt olvashatjátok el)

↪ Elizabeth Gilbert: Eat, pray, love

↪ Babits Mihály: A gólyakalifa

↪ Jodi Picoult: Ítélet (Az értékelésemet itt olvashatjátok el)

↪ Bauer Barbara: A leggazdagabb árva

↪ Stanczik Edina: Közelstávol (Az értékelésemet itt olvashatjátok el)

↪ Philip Zimbardo: Pszichológia mindenkinek 3.

↪ Péterfy Gergely és Péterfy-Novák Éva: A panda ölelése

↪ Sharon Guskin: A felejtés ideje (Az értékelésemet itt olvashatjátok el)

↪ Tove Jansson: A winter book

↪ Jane Austen: Pride and Prejudice

↪ Sara Gruen: Vizet az elefántnak (finnül)

↪ Fábián Janka: Rose regénye

↪ Gretchen Rubin: Boldogságterv

Már most tudom, hogy az ősz rengeteg jó programot és sok kalandot fog számomra tartogatni, de az is igaz, hogy a kuckózós, olvasgatós, relaxálós napok mellett helyet kap majd a tanulás, hiszen ez az utolsó évem a gimnáziumban, ami egyenlő az érettségire való felkészüléssel. Nehéz időszak lesz, igyekszem megtalálni majd az egyensúlyt a kötelességeim és a hobbim között, mindenesetre rengeteg ötletem vár megvalósításra, legyen szó a Varázstinta blogomról, vagy pedig a Kerek Perec oldalunkról. Viszlát nyár, üdvözöllek újra, kedves és gyönyörű ősz!

Share |

Őszi könyvmegjelenésekre várva | 2018

augusztus 30, 2018

Bár ez a bejegyzéstípus a kedvenceim közé tartozik, mégsem tudom olyan sűrűn elkészíteni, mint szeretném (legutoljára februárban olvashattatok ilyen posztot a blogon), hiszen nem mindig gyűlik össze annyi megjelenésre váró olvasmány, amelyeket tényleg be is akarnék szerezni. Legnagyobb meglepetésemre és örömömre, így az ősz érkezésére várva, több regény is piacra fog kerülni, amelyeket mindenképp kézbe szeretnék venni. Bevezetőm végére érkeztem, ne is várakozzunk tovább, lássuk csak ezeket a csodálatos és izgalmas könyveket! ↓↓

1. Holch Gábor: Ez a város egy távoli bolygó

Pár bejegyzésben megemlítettem már, hogy a legutóbbi hónapokban az utazás hatalmas szerepet kapott az életemben, szinte minden jövőbeli célom, spórolási terveim, bakancslistám elemei különböző országok és nevezetességek meglátogatásából áll. Ezért nem véletlen, hogy mostanában szívesebben olvasok útleírásokat, vagy olyan regényeket, amelyeknek mozgatórugóját a vándorlások, kiruccanások adják. Indiáról emiatt már rengeteg újdonságot tanultam, most pedig Kínával fogok jobban megismerkedni két könyv által, mindkettő magyar író műve. Az egyik (Holch Gábor alkotása) szeptemberben jelenik meg, már alig várom, hogy belemélyedhessek egy számomra még idegen világba.

„Holch Gábor önéletrajzi vallomása távoli városok hétköznapjaiba, ünnepeibe és konfliktusaiba enged bepillantást. Kalandozó Ázsia-kutatók, egykori kínai vörösgárdisták, ötcsillagos hajszában élő üzletemberek, hindu vallásos ünnepre és hongkongi utcai tüntetésre készülődő városlakók testközeli történetein keresztül érezteti az egyszerre mindenhová és sehová sem tartozás különös súlytalanságát. Azt, hogy mit jelent magyar világpolgárként hazánkra az ázsiai metropoliszok fényévnyi távolából visszatekinteni. Talán annak is segít ezt megérteni, akinek nincs kedve két bőrönddel nekivágni a nagyvilágnak.” Megjelenés: szeptember 18.

✽✽✽

2. Michelle Marly: Coco Chanel és a szerelem illata

Ki ne hallott már volna Coco Chanel-ről, aki ma már egy igazi divatikonnak számít? Szerintem nincs olyan, akinek első hallásra is idegen lenne a neve, ma már rengetegen beszélnek róla (főleg Franciaországban) és rengeteg embernek lett a példaképe. Bár legtöbbünknek csak a méregdrága ruházati, kozmetikai termékek, illetve a híres logó (egymásba fonódó C betűk) jutnak eszünkbe, azért itt is több áll a dolgok hátterében. Sok könyvet írtak már Coco Chanel életéről, ez az újonnan megjelenő példány viszont igen fordulatos és különleges élményt kínál számunkra.

„1919. Párizs. Coco Chanel, a párizsi divat nagyasszonya szép szakmai sikereket ért már el, mikor a magánélete szörnyű válságba jut. Szerelme autóbalesetben életét veszti, s a boldogtalan nő képtelen a gyásszal megbirkózni. Támogató barátnője segítségével idővel új életcélt talál, amikor a szeretett férfival közös ötletüket, egy Chanel-parfüm megalkotását veszi tervbe. A nagy csoda, a Chanel No 5 megálmodása az első lépés egy olyan úton, amelynek a vége a szerelem illatának felfedezése. A gyötrelmes útra a saját múltjának árnyaival is küzdő Coco szerető lelki társat kap a sorstól, a karizmatikus Dmitrij Romanov herceget.” Megjelenés: szeptember 25.

✽✽✽

3. Karen M. McManus: Lehull a lepel

Már egyre kevesebb young adult könyvet veszek a kezembe, néha azért felbukkan egy-egy, számomra is ígéretesnek tűnő történet. A Lehull a lepel című olvasmány egyértelműen besorolható az előbb említett kategóriába, mikor hónapokkal ezelőtt elolvastam a fülszövegét, tudtam, hogy előbb-utóbb sorra fogom keríteni. A megjelenés őszi hónapra van betervezve, így ezen a listán is egyértelmű helyet kapott! Kicsit hasonlíthat szerintem régebbi kedvenceim egyikére, méghozzá a Pretty Little Liars sorozatra. Jó lesz egy kicsit nosztalgiázni, kíváncsi vagyok, milyen meglepő csavart talált ki az író a cselekmény végére!

„Hétfő délután a Bayview gimi öt diákja büntetését tölti egy osztályteremben. Bronwyn, az ész, a Yale-re készül, és soha nem szegi meg a szabályokat. Addy, a szépség, a tökéletes bálkirálynő megtestesítője. Nate, a bűnöző, most feltételes szabadlábon van dílerkedés miatt. Cooper, a sportoló, bajnok baseball játékos. És Simon, a különc, a Bayview gimi hírhedt pletykarovatának szerkesztője. Csakhogy Simon nem éli túl a büntetést. Mielőtt még kijöhetnének a teremből, Simon meghal. [...] Simon hétfőn halt meg, keddre viszont pletykaáradatot tervezett nyilvánosságra hozni legismertebb osztálytársairól. Ezzel pedig mind a négyüket a gyilkosság gyanúsítottaivá teszi. Vagy az is lehet, hogy mindannyian egy szabadon portyázó gyilkos bűnbakjai?” Megjelenés: október 2.

✽✽✽

4. Gabriel Tallent: Drága kis szívem

Ha már az őszi időszakról beszélünk, nem maradhat ki a listáról egy jó kis thriller, izgalom sem, nem igaz? Esős, borongós, hűvös estékre ez a történet egy tökéletes választásnak tűnik, már alig várom, és biztos vagyok benne, hogy nem véletlenül Stephen King-et választották, hogy írjon egy apró ajánlót a könyvhöz. De a fülszöveg egyértelműen magáért beszél:

„Teknőc Alveston kemény lány. Tizennégy éves, és az erdőket járja az észak-kaliforniai tengerparton. Kedvenc helyei, menedékei a patakok, a dagálytavak, a sziklaszigetek, de személyes világa kicsi és veszélyekkel teli: Teknőc zaklatott lelkű, karizmatikus apja bűvöletében és rabságában nőtt fel. Emberi kapcsolatai az iskolára korlátozódnak, de ott sem enged közel magához senkit; néha beteg nagyapjával römizik, esténként pedig apjával együtt készül – a világvégére. Azután megismerkedik Jacobbal, és először tárul fel előtte egy tágasabb világ: ráébred, hogy otthoni élete se nem biztonságos, se nem fenntartható. Szökést tervez, felhasználva mindazokat a túlélési technikákat, amelyekre apja tanította. Egyedi stílus, vad természeti környezet: felkavaró és megrendítő olvasmány egy kiemelkedően tehetséges új író tollából.” Megjelenés: október 15.

✽✽✽

5. Fábián Janka: A rózsalugas

Újdonsült Fábián Janka rajongóként kötelességemnek érzem, hogy megismerkedhessek az írónő legfrissebb köteteivel. Bár szégyenszemre már gyűlik a sok-sok olvasatlan története a könyvespolcomon, nem bírom ki, hogy ne rakjam ezt is kívánságlistára, hiszen mindegyik olvasmánya egyedülálló.

„Radványi Endre az 1848-49-es szabadságharcot még gyermekfejjel éli meg, és a rá következő, sivár években apa nélkül, az „elveszett nemzedék” tagjaként tengődik a világban. Mikor végre megállapodna Balaton-felvidéki birtokán, és a szerelmet is megtalálná, egy váratlan tragédia hatására újra elveszít mindent, és a hazáját is kénytelen elhagyni. Hátrahagyott szerelme, Anna kétségek közepette és a nyugodt családi élet reményétől megfosztva próbál boldogulni, mígnem egy szerencsés véletlen következtében befolyásos pártfogókra tesz szert a kiegyezés előtti császári udvarban. Endre Amerikában próbál új életet kezdeni. Új barátokra talál, és egy új szerelem lehetősége is felcsillan számára, ám ekkor kitör a polgárháború, Észak és Dél ádáz harca, amiből az Egyesült Államokba csak nemrég érkezett emigránsok, köztük Endre sem maradhatnak ki. Túléli-e Endre a polgárháborút, s elképzelhető-e, hogy Anna és Endre sorsa újra keresztezi egymást?” Megjelenés: október 31.

Share |

Felfedeztem a sokszínű és messzi India világát | Love Commando, Közelstávol | Mini könyvértékelések

augusztus 27, 2018

Bár mindig is tudtam, hogy India egy igen sokszínű, különleges ország, egészen májusig egy burokban éltem ezzel kapcsolatban. Csak akkor tisztult ki előttem a kép, mikor elolvastam Balogh Boglárka: Ezerarcú Föld, majd pedig Stanczik Edina: Közelstávol című könyvét, és rájöttem, többről van szó, mint az előbb felsorolt jelzőkről. A hagyományok, még máig is fennmaradt ősi életformák tisztelete minden indiai lakos tudatába beépültek, ezek határozzák meg mindennapi életüket, múltjukat, jelenüket és jövőjüket. Fel tudnám sorolni ennek a jelenségnek a pozitív és negatív hatásait egyaránt, de az az igazság, hogy mint sok mást, ezeket sem lehetne szétválasztani egymástól. Indiát egyértelműen az „ellentmondás” szóval lehetne a legjobban jellemezhetni, hiszen talán itt tátong a legnagyobb „szakadék” egy-két országrész és a lakosok között.
Mindkét könyv (amelyekről most bővebben írni fogok, igazi kincsnek számít) nem nagyon találkozni ilyen őszinte, szókimondó, nyers, de ugyanakkor ámulatba ejtő útleírásokkal. Abban is megegyeznek, hogy nem egy külföldi ember szemén keresztül ismerkedhetünk meg India igazi arcával, hanem magyar írók tárják elénk az ország látványosságait, az ott élők mindennapjait és természetesen a saját tapasztalataikat. A hosszú-hosszú bevezető után nem is húzom tovább az időt, nézzük meg közelebbről a Love Commando és Közelstávol című könyveket! ↓↓

1. Balogh Boglárka: Love Commando

Bár a címről elsőre talán mindenkinek egy spanyol szappanopera ugrik be, már a könyv első oldalai bebizonyítják, hogy itt bizony egy nagyon komoly és igen aktuális témát feszegető „gyűjteményről” van szó. Nem véletlenül használtam a gyűjtemény szót, hiszen nem egy lineáris történetről beszélhetünk, ugyanis a kötet több valós esetet vesz górcső alá, amelyek együtt alkotnak egy hatalmas egészt.

Love Commando-nak hívjuk azt a szervezetet Indiában, amely a becsületgyilkosságok elől menekülő szerelmes fiatalokat szeretné megmenteni, biztonságba helyezni, majd pedig segíteni nekik egy új és veszélyektől mentes életet biztosítani számukra. A becsületgyilkosságok még ma is elterjedtek az indiai családok körében. Nagyon sok „előírásnak” kell megfelelnie egy párnak, hogy összeköthessék életüket, így nem is véletlenek azok a frigyek, amelyek mindenféle érzelmi alap nélkül köttetnek meg. Ha ezt a megszervezett házasságot valamelyik fél megtöri, akkor igazi hajtóvadászatot indít a családja ellene, amelynek csak akkor lesz vége, ha megmenthetik a magukat a szégyentől, vagyis kivégezhetik a saját, brutális módszereikkel a „bűnöst”.

Természetesen ez az egész közel sem írható le pár mondattal, a helyzet sem sokszor egyértelmű, és erre világít rá Balogh Boglárka is. Nem ítélhetjük el semelyik oldalt, többről van szó, mint amit mi, európai emberek meg tudnánk érteni és megfelelően átérezni. A könyv ezzel kapcsolatban igaz történeteket tár elénk, amelynek az írónő is tanúja volt. Néhol megható, máshol szomorú, vagy felháborító eseteket olvashatunk, de garantáltan mindegyik a szívünkig hatol.

Ha szeretnétek magáról Indiáról is többet megtudni, akkor olvassátok el a másik könyvét, az Ezerarcú Földet, amelynek értékelését ezen a linken tekinthetitek meg.

✽✽✽

2. Stanczik Edina: Közelstávol

Maga a Sors akarta úgy, hogy hozzájussak ehhez a könyvhöz. A Múzeumok Éjszakája rendezvény keretein belül, a Hopp Ferenc Kelet-ázsiai Múzeumban láttam meg az egyik standnál. Akkor nem szerettem volna megvásárolni, úgy gondoltam, hogy majd később megrendelem az interneten. Nem is késlekedtem sokat, pár nappal később már kezemben is tarthattam a kötetet, amelyet személyesen az írónőtől vehettem át!

Stanczik Edina pár éve elutazott az egyik barátnőjével egy hosszabb időre Indiába, belekóstoltak az ottani életbe, megnézték a nevezetes látványosságokat, és megtapasztalták, milyen érzés egyedül, nőként egy teljesen patriarchális társadalomban érvényesülni. Az írónő ebben a könyvben leírta a tapasztalatait, nemcsak jó tanácsokkal látja el az olvasókat, hanem élénk és színes képet tár elénk az ország csodáiról, ugyanakkor hiányosságairól, mélypontjairól is. Ahogyan már az előbb is említettem, India az ellentmondások őshazája, képtelenség onnan úgy eljönni, hogy ez a gondolat ne verjen gyökeret a fejünkben.

Az a jó és fantasztikus ebben a könyvben, hogy nem útikönyvekbe beillő unalmas és száraz leírásokat kapunk. Úgy éreztem, mintha én is az egyik kalandortársa lennék az írónőnek, ott járnék-kelnék velük, maradandó élményeket gyűjtenék, a rossz tapasztalatokból tanulnék és fejlődnék... Aki csak egy picit is érdeklődik az ország iránt, annak mindenképp kötelező olvasmány. De annak is a kezébe adnám, aki nem szándékozik eljutni Indiába, viszont a kényelmes foteléből szívesen betekintést nyerne ebbe a világba. Nagyon hálás vagyok, hogy egy újabb magyar beszámolót olvashattam! Nem tudom, Ti hogy vagytok ezzel, de én sokkal többet adok egy hazai utazó véleményére, akinek hasonló a gondolkodása, környezete, élete, hiszen ezekkel tudunk igazán érvényesülni.

Share |

Finn nemzeti ételek nyomában // Letölthető és nyomtatható receptekkel

Finnország augusztus 26, 2018

Karéliai pirog

Finnország egy nagyon sokoldalú és különleges hely, ez nemcsak a környezeti látványosságokban, oktatási rendszerben és néphagyományokban mutatkozik meg, hanem a nemzeti ételeikben is. A finn sorozatunk második bejegyzésében a kedvenc fogásaink történeteit járjuk körül, minden egyes leírás végén pedig letölthetitek a felsorolt finomságok receptjeit, hogy Ti is kipróbálhassátok ezeket a csodákat! Úgy bizony, a finn konyha bővelkedik a finomabbnál finomabb harapnivalókban, ráadásul az bennük a legjobb, hogy egészségesek, egyszerű hozzávalókból állnak, de a végeredmény annál ízletesebb!

Karéliai pirog

Először Magyarországon egy finn pékség termékeként kóstoltuk a pirogot. A piacunkon árulta szombatonként egy finn hölgy Johanna, más finomsággal együtt. Törzsvevői lettünk, szinte mindent végigkóstoltunk, de ez maradt a favorit. Johanna finn pékséget működtetett Budapesten, ami sajnos azóta megszűnt, pedig egy értékes színfoltja volt a piacunknak is. Aztán első finnországi látogatásom alkalmával ettem többször is pirogot, ebédhez, ebéd helyett, reggelire, csak úgy az utcán sétálva éhségűzőként. Ez Finnország egyik legjellemzőbb étele, a Karjalanpiirakka.

A pirog Karéliából származik, és a 17-18. században jelent meg az ország déli részén. Amikor a Karéliából elvándorló finnek, akik valószínűleg az "oroszosítás" (oroszok lakta területek bővítése) elől költöztek Finnország más területeire, hozták magukkal ezt az ételt. Azóta nagyon sok helyre eljutott, az ország egész területére, sőt hasonló ételek vannak Kínában, Szibériában, Lengyelországban, Oroszországban is. A hagyományos finn ételt az EU eredetvédelmi oltalma is védi.

Jellemzően rozstészta alapú, sós tejberizzsel vagy krumplipürével töltött csónak alakú sütemény. Nagyon hamar elkészül, egészséges, finom étel köretként vagy akár könnyű főételként is. Mi "magyarosítjuk" a még meleg friss pirogot egy kis tejföllel. Nincs is finomabb egy őszi hűvös estén tea és gyertyafény mellé.

A receptet innen tudod pdf formátumban letölteni!

Lazacleves

Ezt a finom, igen tartalmas levest Finnországban ettük először. A Lohikeitto kiadós, könnyű, olyan igazi finn "letisztult" étel. Vajas rozskenyérrel eszik és egy pohár vízzel öblítik le. (Jut' eszembe, fantasztikusan jó íze van a víznek Finnországban! Nem osztozom azokkal, akik azt mondják, hogy a víz mindenhol egyforma, semmi íze! Ez nem így van! És a finn víz, még a vezetékes is, nagyon jó! Semmi klór mellékíz...)

A levest minden finn vendéglőben, sőt cukrászdában is lehet kapni! A cukrászdák is tartanak délben (11-től kb. 14.30-ig) büféebédet, ahol 8-9 euróért finomakat ehetünk. Svédasztal jellegű vagy menüsor (főétel/leves, saláta, szendvics, süti és kávé/tea), amiből választhatunk. Mi Csengével nagyon sokszor így ebédeltünk, és általában lazaclevest, ami megunhatatlan. Azután hazatérve is elkészítettük a kedvenc levesünket, ami a lazac miatt nem olcsó, viszont kiadós.

A receptet innen tudod pdf formátumban letölteni!

Tejsüti

Ez igazán nem is "süti", hanem palacsinta finn módra. A Pannukakku egy vastagabb tésztájú palacsintatészta, és sütőben sütik. A serpenyő alakját felvéve, valóban szeletelhető sütemény "sül ki belőle" a végén, amit tejszínhabbal, lekvárral esetleg bogyókkal esznek. Nagyon finom, egyszerű elkészíteni, és a konyha sem lesz olajszagú a sütés után.

A receptet innen tudod pdf formátumban letölteni!

Fekete ribizli leveléből készült ital

A Louhisaaren juoma egy könnyű nyári fermentált (kicsit alkoholos) ital. Ez is olyan érdekes finn dolog, amit jó megkóstolni. Az íze számomra szokatlan, de melegben kellemes lehűtve jégkockával igen finom. A fekete ribizlit amúgy is szeretem, a bogyót és a levelét is. Az íze nem mindenkinek jön be, nagyon karakteres, de roppant egészséges is. A leveléből eddig csak teát ittam, de ez a feldolgozása sem rossz!

Ez volt állítólag Carl Gustav Mannerhein (hadvezér a második világháborúban, a finn polgárháborúban nagy szerepe volt a győzelem kivívásában, finn nemzeti hős) kedvenc itala, a recept testvére szakácskönyvéből származik. A hölgy különösen ismert szakácskönyvéről (Kokbok för finsmakare och vanliga hungriga), de emlékiratai és útleírásai is vannak.

A receptet innen tudod pdf formátumban letölteni!

Reméljük, hogy ezek a finomságok nektek is ugyanúgy a kedvenceitek lesznek, ahogyan nekünk! Ha bármi kérdésetek, kérésetek lenne az ételekkel kapcsolatban, ne habozzatok felvenni velünk a kapcsolatot! Jó étvágyat kívánunk!

Kata és Csenge

Share |

A kedvenc ajánlott és kötelező olvasmányaim | Back to school #1 | 2018

augusztus 16, 2018

Már gőzerővel robogunk az új tanév felé, ami nemcsak azt jelenti, hogy sajnos egyre kevesebb nyugis délutánunk lesz, hanem a kötelességeink és tanulnivalók száma is rohamosan megnő. Nálam az augusztus vége mindig a kötelező olvasmányokról szól, ha valamit év elejére kell elolvasnunk, azt nem szeretem szeptemberre hagyni, akkor úgysem lesz erőm és időm a szabadidőmet erre áldozni, jobb megbírkózni velük a nyáron.

Tudom, rengeteg diák ki nem állhatja a szünetre feladott regényeket, szerintem ennek két nyomósabb oka lehet: vagy nem elég érettek még ahhoz, hogy megérthessék, illetve értékelhessék az előttük álló történetet, vagy pedig nem jól dolgozzák fel őket az órákon, ami csak ront a helyzeten. Bár rengeteget lehetne írni erről a témáról, a bejegyzésem mégsem erről fog szólni. Szeretnék kicsit segíteni az előbb említett problémán a magam módján, mégpedig úgy, hogy bemutatom nektek a kedvenc kötelező, illetve ajánlott olvasmányaimat, pár szót is írnék melléjük, miért érdemes őket kézbe venni, mire figyeljünk olvasás közben. ↓↓

1. Jókai Mór: Az arany ember

Direkt azzal a regénnyel kezdem a felsorolást, amely a legnagyobb mumus a diákok között. Sokan hivatkoznak arra, hogy rengeteg benne a hosszú, végeláthatatlan leírás, tájábrázolás, éppen ezért a cselekmény is unalmas, semmi izgalmas nem történik benne. Szerintem ez pont fordítva van, de teljesen megértem ezeket az indokokat, ugyanis anno pont emiatt hagytam abba a Tüskevár olvasását... Kisiskolás korom óta persze sok mindenben változtam, talán emiatt is történt az, hogy a tavalyi év egyik legjobb kötelező olvasmányává választottam Az arany embert.

Igaz, vannak benne tájleírások, de némelyikük teljesen letaglózza az olvasót, úgy jeleníti meg a helyszíneket, mintha mi is ott lennénk, ráadásul Jókai Mór olyan ügyesen ruházza fel a környezetet emberi tulajdonságokkal, hogy szinte egy külön cselekményszál mutatkozik meg előttünk. És hogy a történések unalmasak lenne? Ez egyáltalán nem igaz... Izgalmak, fordulatok, nem várt meglepetések jellemzik ezt a regényt, tényleg érdemes végig olvasni, unatkozni biztosan nem fogsz, főleg nem az utolsó fejezetek alatt.

Tipp: ha nem bírod legyőzni a leírások iránti ellenérzésedet, próbáld olyan helyszíneken olvasni a könyvet, amelyek megjelennek a történetben is. Más hangulatot fog árasztani a regény, és talán Te is nyitottabb leszel a környezetet bemutató részekre úgy, hogy a szemed előtt hasonló táj tűnik fel.

✽✽✽

2. Mikszáth Kálmán: Beszterce ostroma

Mikszáth szerintem egyik azoknak a magyar íróknak, akik képesek a történeteikkel, írásaikkal minden korosztályt elérni, áthidalni. Már az alsósok is olvasnak Tőle novellát, gimnáziumban pedig részletesebben is foglalkozunk könyveivel. Azt szeretem a legjobban a novelláiban, hogy sokszor nem egyértelmű befejezéssel zárul a cselekmény, sőt, néha még több olyan fontos momentumot előkerül, amelyet nem egyféleképpen értelmezhetünk, az elejtett megjegyzésekből, leírásokból kell kihámoznunk a valóságot, mintha nyomozók lennénk. Ezek sejtelmes, balladisztikus ködbe burkolják írásait, ráadásul mély benyomást hagynak bennünk, hiszen az olvasó, miután letette a könyvet, akaratlanul is a legvalószínűbb teóriákat gyártja gondolataiban. A Mikszáth-novellák nemcsak hiteles képet nyújtanak egy letűnt korról, hanem górcső alá veszik azokat az emberi jó és rossz tulajdonságokat, típusokat, amelyek még ma is érvényesek, ugyanúgy jelen vannak, mint egykor, talán csak más szituációban. A Beszterce ostroma szerintem a legnagyszerűbb alkotása, jelen van benne minden, ami egy jó könyv összetevőiben: humor, bánat, izgalom, meglepő fordulat, és még sorolhatnám... Ha csak egy művet olvastok el az írótól, akkor mindenképp erre essen a választásotok!

Tipp: ha szeretnél olvasás közben szünetet tartani, ajánlom az Abba: Waterloo című számot hallgatásra, a történet hangulatához és a főszereplőhöz nagyon jól kötődik!

✽✽✽

3. Jane Austen: Büszkeség és balítélet

Aki már régebb óta követi a blogot, az biztosan tudja, hogy Jane Austen a kedvenceim közé tartozik, sőt, nemcsak az írónő, hanem az 1800-as évek Angliája is. Így nem is volt kérdés, hogy ezt az ajánlott olvasmányt megjelenítem-e a bejegyzésben. Őszinte leszek, ez nem az az olvasmány, amelyet a fiúk is ugyanannyira élvezhetnek, mint a lányok. Bár biztosan van olyan, aki szívesen találna magának egy Elizabeth karakterű nőt, valljuk be, nagyobb az esélye annak, hogy Mr. Darcy, és a két főszereplő szerelme áll legtöbbünknek a regény iránti szeretet hátterében.
Ez az a kultikus regény, amelyet az életben többször is érdemes sorra keríteni, talán Austen regényei közül a legkiemelkedőbb. Bár nekem az Emma jobban tetszett, ez volt a legelső történet, amelyet az írónő tollából olvastam, 11-12 éves lehettem, de már akkor elragadott az a stílus, amely sajnos kiveszett már a mai világunkból.
Tipp: ha sorra kerítetted a regényt, akkor semmi esetre se felejtsd el megnézni a filmadaptációkat! Bár mindenki a Colin Firth-ről elhíresült sorozatot tartja a legjobbnak, én mégis jobban szeretem a 2005-ös, Keira Knightley-s verziót, a látványvilág csodálatosra sikeredett!

✽✽✽

4. Szerb Antal: Utas és holdvilág

Elérkeztünk az utolsó felsorolt könyvhöz, egyben az év legnagyobb meglepetéséhez, az Utas és holdvilághoz. Talán a négy regény közül ebbe tudunk a legjobban belehelyezkedni, hiszen ez íródott a legkésőbb, 1937-ben. A helyszín fantasztikus választás volt Szerb Antaltól, ugyanis a cselekmény Olaszország különböző pontjain játszódik, illetve a visszaemlékezések keretein belül Budapesten. A történetben a főszerepet az utazás kapja, de nem feltétlen csak a fizikai, sőt, főleg a lelki túra áll középpontban. Egy férfi vívódását olvashatjuk el fiatalkorától egészen felnőttkoráig. Egy bonyolult és szerteágazó metszetet kaphatunk egy olyan problémáról, amelyet egyáltalán nem lehetséges pár sorban megfelelően és pontosan bemutatni, csak az értheti ezt meg igazán, aki megismerkedett már a cselekménnyel, vagy maga is volt már ilyen hasonló helyzetben.

Keserédes, néhol fanyar történet, tele gyönyörű leírásokkal, helyszínekkel és erkölcsi kérdésekkel, vívódásokkal. Szintén egy olyan regényről van szó, amelyet minden magyarnak legalább egyszer el kellene olvasnia, utánozhatatlan és felejthetetlen élményt, jó sok gondolkodásra való okot tartogat számunkra.
Tipp: ha szeretnéd ezt a könyvet beszerezni, akkor nagyon tudom ajánlani, hogy Budapest különböző csomópontjain elhelyezett POKET-automatákból vásároljatok, ugyanis az a kiadás befér még egy zsebbe is, ráadásul gyönyörű bőrkötéses borítója van. A legjobbat még nem is említettem: mindez csupán 990 forintért!

Share |

Életünk egyik legfontosabb része: a futás

személyes augusztus 12, 2018

Miért kezdtük el a futást, és folytatjuk azóta is megállás nélkül, avagy a motivációnk nyomában...

Csenge: Kicsit több, mint két éve következett be életemben az a pont, amikor megelégeltem, hogy nincs már a mindennapjaimba a rendszeres mozgás. Előtte rendesen jártam úszni, sokat bicikliztem, de ahogy telt az idő, azokról is szépen, lassan leszoktam... A legjobb választásnak akkor a futás tűnt (még most is így van!), hiszen három percre tőlünk található egy hatalmas park igazi futópályával. Bár nagyon lassan és rövidebb távval kezdtem neki, ami persze teljesen normális, azóta hihetetlen, hogy mennyit fejlődtem, és mennyivel jobban élvezem ezt a fajta testmozgást.

És hogy mi hajt előre? Az érzés, hogy az izmaim minden futás után keményebbek és feszesebbek lesznek, a kitisztult arcbőröm, a fáradtság, ami minden egyes alkalommal megelégedettséggel tölt el, és természetesen a közelgő versenyek időpontjai, melyekre muszáj készülnöm...

Kata: Én is egészen fiatalon kezdtem el mozogni, már általános iskolában atletizáltam. Volt egy szuper tesitanárunk Nyolczas Péter, aki nagyon tudott motiválni. Ő küldött el egyesületbe gerelyt hajítani, mert nagyokat dobtam kislabdával, robbanékony voltam. Egész jó eredményeket értem el a gerelyhajításban (budapesti első, néha második helyezés, országos bajnokságok dobogói...), de egy baleset után visszamaradt gerincsérv véget vetett ennek a "pályafutásomnak". Amit nem bántam nagyon, hiszen akkor már a továbbtanulás volt a fontosabb... de az edzések "alapozófutásai" megmaradtak az életemben.
Azóta is, ha fáradt vagyok, feszült, szomorú, vagy csak örömből is, de nagyon szeretek futni. Életem nehéz időszakait is futással igyekszem mindig túlélni, hogy bebizonyítsam magamnak, néha másoknak, milyen keményen tudok küzdeni. Ez a legegészségesebb terápia! Néha mantrát mondogatok közben ("Erős vagyok, egészséges és bármit képes vagyok megcsinálni...") vagy imádkozom, nézem a tájat, a futótársakat és jól érzem magam. De a legjobb futás után, amikor feszülnek az izmaim, fáradt vagyok és néha bizony büszke, hogy megcsináltam!

Legutóbbi futós rendezvény, az Éjszakai Futás

Csenge: Mióta belejöttem a futásba, mindig is vágyam volt, hogy ne csak külön induljak Anyával (Katával) ilyen eseményeken, hanem egyszer együtt is küzdjünk a célba érésig. Ez a vágyam a szülinapomon teljesülni is látszott, ugyanis beneveztük egymást a most, augusztusban megtartott Éjszakai Futásra! Számomra különleges jelentősséggel bírt ez a verseny, hiszen ez volt a századik regisztrált futásom a telefonomon, illetve az eddigi leghosszabb távom, 7 kilóméter.

A start este, háromnegyed tízkor volt, Budapest belvárosában, azon belül is főleg a Várban haladhattak a versenyzők. Gyönyörűek voltak a kivilágított épületek, hidak és utcák... Olyan helyen is futhattunk, ahol egyébként autók járhatnak, gyalogosok nem, úgyhogy igazán felejthetetlen élményként maradt meg ez a futás. Bár egy kicsit kemény volt feljutni a Várkert Bazártól egészen a Vár legfelső részéig, majdnem a Mátyás templomig, nem panaszkodom, ezt fényes nappal, egy ilyen rendezvény nélkül nem így tehettük volna meg.

Kata: Szuper volt Csengével futni, hiszen még versenyen nem indultunk együtt. Valami különlegeset szerettem volna neki szülinapjára adni, egy maradandó, szép élményt... hát, ez sikerült is! És, azt hiszem, megízlelte a futás igazi ízét, küzdött, lefutotta, és jól érezte magát. Végig tudtam hozzá beszélni, lelkesíteni, dicsérni, és ez nagyszerű érzés volt anyaként! Minden percet élvezek, amit együtt tölthetek Vele, a nehéz és a szép perceket, amiken osztozhatunk...
A verseny szervezése szuper volt, minden ami kell egy jó futáshoz az megvolt! Zene, jó hangulat, frissítőpontok lelkes fiatalokkal, akik nem csak italt, de kedves, ösztönző szavakat is kiabáltak felénk. Befutóérem, finomságok, ajándékok... még több zene.

Terveink, versenyeink a jövőben

Csenge: Legelőször szeretném azt elérni, hogy év végéig le tudjam futni a 10 kilómétert. Nekem ez egy kicsit soknak hangzik, de a 7 kilómétertől már nincsen távol, ráadásul, ha az augusztust is beleszámoljuk, bő négy és fél hónapom lesz erre a célomra, ami bőven elég, szerintem. Ezt úgy tudnám "kivitelezni", hogy heti három alkalommal megyek ki a pályára, ami mindig kihívás szokott lenni tanulós időszakban, főleg idén, ugyanis nyakig benne leszünk az érettségiben... De most tényleg nem hanyagolnám el a futást, mert egyrészt jobban is tudok mozgás után koncentrálni, másrészt pedig kitűztünk Katával egy olyan célt magunk elé, amelyre a felkészülést egyáltalán nem lehet halogatni, pár mondattal később erről is írunk...

Télen szeretnénk benevezni a Zúzmara futóversenyre, amelyről Kata fog bővebben mesélni. Én 5 kilóméteres távon indulok (hidegben-fagyban nem is szokták ajánlani a hosszabb teljesítményt magunkhoz képest). Tavasszal pedig szintén egy közös futós eseményt csinálunk meg, amikor egy félmaratont fogunk futni váltóban, tehát 10-10 kilómétert.

És elérkeztünk az előbb említett NAGY álmunkhoz, méghozzá a San Fransisco-i félmaratonhoz, Katának pedig a maratonhoz! 2020 nyarán megcélozzuk Amerikát, de nem szeretnénk onnan úgy hazatérni, hogy előtte nem futottunk át a Golden Gate-hídon! A nevezés díja az egekben, úgyhogy nemcsak edzés, hanem kemény gyűjtögetés is kezdődik nálunk. Bár, arról is szót kell ejtenem, hogy pár éve a befutók Tiffany nyakláncot kaptak a célban, remélem, ezen a jó szokáson nem változtattak...

Kata: Az én következő versenyem szeptember 9-én a WizzAir Budapest Félmaraton lesz, amire egész nyáron készültem. Az első félmaratonom, így már nagyon izgulok! Ez egy mérföldkő lesz az életemben, ha ezt megcsinálom, nincs több akadály, amit ne tudnék leküzdeni... maraton, Kékes-futás...
A következő közös versenyünk Csengével a Zúzmara futófesztivál januárban, ez is egy "örömfutás" együtt...azután júniusban a Kékes Csúcsfutás! Erre már régen kíváncsi vagyok, és nem nagyon szeretem az emelkedőket, tehát, le kell küzdenem, talán megszeretem...!
És a nagy közös álmunk Csengével a San Francisco-i Maraton! Nagyon szeretnék ott futni, látni közben a várost, a Golden Gate hidat, azzal a sok emberrel együtt futni...Istenem, de jó lenne!
Mivel nem ígéretekre várunk többé Csengével, elkezdtünk dolgozni érte, mi magunk megvalósítjuk az álmainkat! Ez persze egy többlépcsős folyamat...

folyamatos, átgondolt, kemény edzések a versenyig (esetleg itthon is lefutni addig maratont/félmaratont),
pénzgyűjtés, spórolás (nevezési díj, utazás, szállás, költőpénz stb. Sokba lesz ez nekünk, de sebaj, ez lesz életünk egyik legnagyobb közös kalandja!)
és a motivációs "mézesmadzag", amit már beszereztünk: a póló, amiben versenyzünk majd! Ebben méltóképpen teljesíthetjük a nagy kihívást, és nagyon magyar, nagyon jól néz ki!

Kata és Csenge

Share |

Az előző életünk nyomában § Sharon Guskin: A felejtés ideje

augusztus 07, 2018

Mi történik velünk a halál után? És a születés előtt? Mit tennél, ha a négyéves fiad azt mondaná, hogy egy másik életet élt és azt akarja vissza, az ottani anyukájával? Noah soha nem volt átlagos kisgyerek, retteg a víztől, gyakran talál ki mesébe illő történeteket, és folyton olyan meglepő dolgokról beszél, amikről egy korabeli gyereknek fogalma sem lehetne. Egy átlagosnak tűnő napon Noah édesanyját, Janie-t az óvodából aggasztó hírrel riasztják: fia lőfegyverekről beszélt és elmesélte, hogy a víz alá nyomták a fejét, amíg már nem kapott levegőt. Az óvoda kötelező pszichiátriai vizsgálatra küldi Noah-t, amitől anya és fia élete fenekestől felfordul. Jerome Anderson pszichiáter professzor megszállottan kutatja azokat az eseteket, amelyben gyerekek emlékeznek előző életükre. Elméleteivel, miszerint van valami a látható és a megérthető mögött, Anderson nevetség tárgyává vált kollégái közt, de nem adta fel hitét és most úgy érzi, Noah történetében végre bizonyítékra lelt. A fiú, az anya és professzor hamarosan egy eltűnt fiú családjánál kopogtatnak. Ha az ajtó kinyílik, minden kérdésükre választ kapnak. Sharon Guskin merész debütáló regénye, feltárja az utat, amit gyermekeinkért teszünk meg. Megmutatja mit bánunk meg életünk végén, milyen reményekkel indultunk a kezdetén, és mindazt, ami a kettő között van. A felejtés ideje lebilincselő regény a szülő-gyermek közötti varázslatos kapcsolatról, a reményről, a hitről és magáról az életről. ↓↓

A könyv, amelyről azelőtt még sosem hallottam, csupán egy hatalmas kutakodás közben találtam rá a Libriben, és fogtam először kézbe. Történt már veletek olyan, hogy egy regény „keresett meg” Titeket, nem pedig fordítva? Velem pont ez a helyzet állt elő, ha nem vettem volna meg ezt az olvasmányt, akkor még azon a napon nem bonyolódtam volna bele egy olyan beszélgetésbe, amelyre akkor nagyon nagy szükségem volt... Bár nem ezt szeretném kifejteni ebben a bejegyzésben, azt gondoltam, mégis megemlítem nektek, hiszen az a bizonyos beszélgetés elválaszthatatlanul kötődik a történet témájához és keretéhez, a reinkarnációhoz.

Ha az a fajta ember vagy, aki sikítva rohan el idegességében, mikor meghallja ezt a szót, kérlek most kivételesen ne tedd ezt! Nem is tagadom, ha a reinkarnáció előkerül bármilyen szituációban, akkor általában kétféle viselkedéstípus áll elő: amelyet előbb említettem, és ennek ellentéte, a nyitottabb gondolkodásmód.

Nem szeretnék senki fölött ítéletet mondani, de szerintem ehhez a történethez a második típus lenne a helyes hozzáállás mindenki részéről. Ugyanis a cselekmény rengeteg kérdést tár fel, és a nagy részüket nyitottan is hagyja. Ezt nem lehet annak a számlájára írni, hogy az író nem fejezte be volna rendesen a munkáját. Véleményem szerint azok a regények fantasztikusak és igazán elgondolkodtatóak, amelyek nem próbálják meg minden áron meggyőzni az olvasót az igazukról, hanem hagyják, hogy a leírtak alapján alakíthassuk ki saját véleményünket és nézeteinket. A felejtés ideje pedig pont ebben erős, és azt hiszem ezt a témát nem is lehet máshogyan feldolgozni.

„Így most nem háríthatta tovább a felmerülő kérdéseket: Mi a jelentősége annak, hogy az újjászületett lélek újraéli az előző élet szenvedéseit? Mi ennek az értelme? Mit jelent?”

Egy hosszú-hosszú bevezetés és „felkészítés” után térjünk is rá magára a cselekményre, hiszen gondolom a legtöbbetek ezért tévedt erre a bejegyzésre. A történetet nagyon alapos háttérmunka előzte meg, Sharon Guskin egészen biztosan hatalmas kutatómunkát csinált a reinkarnációval kapcsolatban, a leírtakon is érződik a stabil, nem találgatásokra épített alap. A fejezetek előtt egy-egy rövid és igaz történetet olvashattunk olyan gyermekekről, akikkel a lélekvándorlás már előfordult. Nagyon szerettem ezekbe belemélyedni, szerintem kifejezetten jót tett a könyvnek, hogy „megtörték” ezek a valós esetek.

A felejtés ideje nemcsak azért igazán értékes és becsülnivaló, mert alázatosan és nyitottan közeledik a témához, hanem maga a történet is hihetetlen izgalmasra sikeredett, a reinkarnáció-szál nélkül, önmagában is tökéletesen megállná a helyét.
A könyv elsősorban az anya-gyermek kapcsolatot részletezi ki jobban, nagyon érdekes, de egyben megrázó is volt arról olvasni, milyen érzés is lehet, ha a gyereked másik élet és szülők után vágyakozik. A végkifejlet szíven ütött, nem egy könnyű, nyári olvasmányt alkotott az író. Ha már Sharon Guskin-nál tartunk, muszáj megemlítenem, hogy egy debütáló regényhez képest ez egy mestermunka! A stílusára nem lehet panaszom, a cselekménnyel kapcsolatban kivetnivalót nem találtam, és ahogyan már előbb is említettem, látszott az íráson, hogy hatalmas kutatómunka áll a háttérben. Nem véletlen, hogy a borítón Jodi Picoult ajánlása jelenik meg, ugyanis tényleg az Ő regényeihez tudnám A felejtés idejét a legjobban hasonlítani.
Lezárásként még visszatérnék egy kicsit a könyv témájára. Akik hisznek a lélekvándorlásban, azok a történet által bizonyosságot fognak nyerni, a kételkedők pedig elbizonytalanodást. Az a fontos, hogy nyitott elmével kezdjetek neki, és ha vannak esetleg ellenérveitek, próbáljátok azokat az olvasás idejére félretenni. Ugyanis ez az olvasmány nem meggyőzni szeretne, csupán el akar bennünk indítani egy gondolatfolyamot, amelyet mindenki a saját meggyőződés és kedve szerint alakíthat a későbbiekben.

A cselekmény: 95%

A borító: 100%

A szókincs: 95%

A karakterek: 95%

Összesen: 96.25%

Share |

Pages

Nyári visszatekintő #11 | 2018

Őszi könyvmegjelenésekre várva | 2018

Felfedeztem a sokszínű és messzi India világát | Love Commando, Közelstávol | Mini könyvértékelések

Finn nemzeti ételek nyomában // Letölthető és nyomtatható receptekkel

A kedvenc ajánlott és kötelező olvasmányaim | Back to school #1 | 2018

Életünk egyik legfontosabb része: a futás

Miért kezdtük el a futást, és folytatjuk azóta is megállás nélkül, avagy a motivációnk nyomában...

Legutóbbi futós rendezvény, az Éjszakai Futás

Terveink, versenyeink a jövőben

Az előző életünk nyomában § Sharon Guskin: A felejtés ideje

A blog írói

Kövess minket!

Csenge könyves blogja

Címkék

Legfrisebb bejegyzések

Blogarchívum

Legolvasottabb bejegyzéseink

A blog rendszeres olvasói

Facebook-csoport