Próba: június 2018

Könyvek, amelyek garantáltan felkeltik az utazás iránti szenvedélyedet | 2018

június 30, 2018

Észrevettem magamon, hogy mostanában egyre többször nyúlok olyan könyvekhez, amelyeknek központi témája az utazás, vagy útleírásokon keresztül mutatja be az író egy ország mindennapjait, kultúráját. Lehet, hogy ezt a nyár betörése segítette elő, hiszen ilyenkor mindenkiben felerősödik a kalandvágy, mindenesetre imádok idegen földeken barangolni, még úgyis, hogy nem mozdulok ki a biztonságot és kényelmet nyújtó fotelemből. Ebben a bejegyzésben azokat az olvasmányokat gyűjtöttem össze, amelyek által mindenki kedvet kaphat egy jó kis kiránduláshoz, legyen szó belföldről, vagy külföldről! ↓↓

1. Balogh Boglárka: Ezerarcú Föld

Ezt a könyvet még májusban kerítettem sorra, de már akkor éreztem, hogy ennél jobb kötettel az évben nem nagyon fogok találkozni! Az írónő egy igazi utazó, aki nemcsak a nevezetes turistalátványosságok miatt indul felfedezőutakra, hanem szeretné megismerni az adott országban élő emberek igazi életét, szokásaikat, mindennapjaikat, örömforrásaikat és nehézségeiket egyaránt. Négy földrészt barangolhatunk be, szinte minden egyes fejezetben olvashatunk nagyon érdekes interjúkat helyi lakosokkal, amelyek által bepillantást nyerhetünk az előbb felsorolt dolgokba. Maradandó élményt nyújt mindenki számára, Balogh Boglárkának hihetetlen tehetsége van a hangulatteremtéshez, leírásai megelevenednek gondolatainkban, mintha mi is jelen lennénk, mint útitársak. Az értékelésemet itt tudjátok elolvasni.

✽✽✽

2. Szerb Antal: Utas és Holdvilág

Evezzünk át egy picit a klasszikusokhoz, azon belül is Szerb Antal maradandó művéhez, az Utas és Holdvilághoz! Senki ne kételkedjen abban, hogy érdemes-e ezt a könyvet sorra kerítenie, avagy sem, erre egyértelmű választ adhatok: ne halogassátok tovább, ha eddig esetleg ezt tettétek volna, ugyanis a történet egyike azoknak az írásoknak, amelyet az életben legalább egyszer mindenkinek el kell olvasnia! Ha szeretitek a mediterrán vidéket, Olaszországot, akkor főleg nem lehet több kifogásotok, a cselekmény szinte egészében ott, illetve egy kis része Budapesten játszódik.

Ez egy nagyon tanulságos regény, amelynek dinamikáját nemcsak a fizikai, hanem a lelki utazás is adja. A főszereplőt kétségek gyötrik, amelyek miatt nem érezheti magát boldognak, még akkor sem, ha mindene megvan, ami egy sikeres és örömökkel teli élethez szükséges. A vívódását dolgozza fel Szerb Antal, miközben mesébe illő tájakat fedezhetünk fel.

✽✽✽

3. Péterfy Gergely és Péterfy-Novák Éva: A panda ölelése

Bár Kínáról már tudok egy-két érdekességet, könyvet még nem nagyon olvastam róla. Pár héttel ezelőtt jött szembe velem ez a vékonyka kis kötet (Könyvfesztiválon volt a megjelenés), és már a fülszöveg első olvasásra is nagyon felkeltette az érdeklődésemet. Egy házaspár kiutazott egy kis időre Kínába, majd pedig visszatérve leírták nekünk tapasztalataikat, kalandjaikat. Sajnos még nem sikerült beszereznem, de ami késik, nem múlik! Semmiképp sem szeretném elmulasztani a Panda ölelésének olvasását, azért érdekel ennyire, mert magyar szemmel tekinthetjük meg ezt a miénkhez képest idegennek tűnő kultúrát, tájakat és közösséget.

✽✽✽

4. Stanczik Edina: Közelstávol - Észak-indiai útinapló

Még a magyar íróknál maradva muszáj megemlítenem Stanczik Edina útinaplóját, amely a híres és messzi Indiához köthető. A Múzeumok Éjszakája rendezvény keretein belül látogattunk el a Hopp Ferenc Kelet-ázsiai Intézetbe, ott találkoztam először ezzel a könyvvel. Már belelapozgatás után eldöntöttem, hogy én ezt a kötetet mindenképp meg fogom rendelni interneten, mostanában nagyon szeretek Indiáról olvasgatni. Volt szerencsém egy személyes átvételt leszervezni az írónővel (!), amelynek hihetetlenül örültem, mivel Edina rendkívül kedves, közvetlen és segítőkész volt velem. Biztos vagyok benne, hogy a Közelstávol című alkotása is ilyen lesz, már alig várom, hogy belevethessem magam az indiai kalandozásokba, amelyet szintén egy magyar nézőponton keresztül tehetek meg!

✽✽✽

5. Elizabeth Gilbert: Ízek, imák szerelmek

Azt hiszem, ezt az igen híres könyvet senkinek sem szükséges bővebben bemutatnom, biztosan mindenki hallott már róla, vagy legalábbis megnézte a filmadaptációt. Én nyáron tervezem a regényt angolul sorra keríteni (remélem, hogy nem fogom nagy fába vágni a fejszém...), hiszen az évnek ebben az időszakában pont aktuális. A főszereplőnk három országba utazik: Indiába, Olaszországba és Indonéziába. Hogy párhuzamot vonjak az Utas és Holdvilággal, itt sem csupán „kézzel fogható” vándorlásról beszélhetünk, hanem lelki fejlődésről is. Kíváncsi vagyok, hogy fog-e tetszeni, elég vegyes kritikákat olvashatunk róla. Bár én inkább az utazós részek miatt szeretnék a történettel megismerkedni, nyitott vagyok az előbb említett cselekményszálra is.

Remélem, hogy tetszett nektek a válogatásom, és sikerült pár ötletet adnom olvasás terén az elkövetkezendő pár hétre! Ha esetleg tudnátok nekem ehhez hasonló történeteket/útinaplókat ajánlani, szívesen fogadnám azokat!

Share |

Egy történet a modern boszorkányüldözésről § Jodi Picoult: Ítélet

boszorkány június 26, 2018

Jóképű idegen érkezik az álmos New England-i kisvárosba, Salem Fallsba, remélve, hogy mindent tiszta lappal kezdhet. Az egykori előkészítős leányiskolai tanárt a múltban súlyos vádak érték, amelyek megpecsételték jövőjét. Aztán egyszer csak egy nyugalmas kisvárosban találja magát, amelynek a kocsmájában mosogat, Addie Peabody irányítása alatt. Ám Salem Fallsban egy tinilányokból álló csapat tagjai sötét titkokat rejtegetnek – és Jack kiváló célpontnak tűnik, hogy megvádolják őt. A modern boszorkányperek világában Jacknek újra bizonyítania kell az ártatlanságát egy egész város előtt, amely válaszokat vár. Vajon bízhatunk-e az igazságszolgáltatásban? És a nő, akit mindennél jobban szeret, vajon mindezek fényében megbízik-e még benne? ↓↓

Jodi Picoult könyveit mindig izgatottan és reményteljesen veszem kézbe, hiszen történetei egyedi tartalommal bővülnek, nem egy kaptafára készülnek, ráadásul olyan morális kérdéseket feszegetnek, amelyek a mai világban még mindig megoldásra várnak. Az írónő tollából rengeteg regénnyel volt már dolgom, de azt hiszem egyik sem volt még olyan különleges és „kirívó”, mint az Ítélet. Bár a boszorkányüldözéseknek már pár száz évvel ezelőtt véget vetettek, napjainkban is találkozhatunk olyan emberekkel, akik valamilyen természetfeletti jelenséget hivatottak előhívni különböző energiák és erőforrások segítségével. Ez adja ennek az olvasmánynak a témáját, amelyet Jodi Picoult szinte minden aspektusból, nagyon részletesen és színesen bemutatott.

El sem tudjátok képzelni, mennyire vártam már, hogy ez a regény magyarul is eljusson hozzánk. Már évekkel ezelőtt felfedeztem, de angol tudásom akkor még nem volt a magaslatokban, nem mertem nekivágni. Áprilisban lelkesen meséltem az Ítéletről (akkor még csak az eredeti címen, Salem Falls-ként ismert történetről) a könyvmoly barátnőmnek, és láss csodát, pár nappal később volt a beharangozója a magyar kiadásnak! Így nem is volt kérdés, hogy sorra kerítem-e ezt a könyvet, vagy sem, amilyen gyorsan csak tudtam, bele is vetettem magam a cselekménybe.

Már a regény vastagságából is leszűrhető, hogy nem egy egyszerű, csupán csak körvonalakból álló írással állunk szemben. Jodi Picoult híres arról, hogy a főszereplők múltját és jelenjét a legapróbb részletekig megjeleníti, és szerintem emiatt ilyen élvezhetőek és izgalmasak az írónő könyvei. Ha ismerjük a karakterek életét, teljesen más szemmel tekintünk a tragédiákra, majd pedig a végkifejletre. Ezek a leírások egyáltalán nem unalmasak és laposak, minden ilyen rövidebb-hosszabb jelenet egyszerűen beszippant a történetbe.

„Ha egy egész közösség a múltbeli bűnei alapján ítél meg valakit, hogyan fogja valaha is elfogadni a jelenlétét?”

Ahogy a fülszöveg is említi, Jack nemrég szabadult a börtönből, szexuális erőszak vádjával ítélték el. Leülve büntetését új életet szeretne kezdeni, tiszta lappal indítani, ezért választott úti céljának egy csöndes kisvárost. A pletykák azonban felélednek, és egy tinilányokból álló csapat megvádolja őt, éppen azért, ami miatt börtönbe zárták. A bonyodalmak itt kezdődnek el, ugyanis senki nem akar hinni Jack-nek, aki már másodszorra vallja magát ártatlannak. Tulajdonképpen ehhez kapcsolódik a könyv egyik legnagyobb dilemmája: hajlamosak vagyunk úgy ítélkezni helyzetek és emberek felett, hogy nem is akarjuk figyelembe venni az érem másik oldalát, csupán a kézenfekvő tényekre (amelyek talán nem is annyira egyértelműek) hagyatkozunk.

Itt most tennék egy kis kitérőt az egyik áprilisi olvasmányomra, amely szintén az írónő regényei közül került ki, ez pedig nem más, mint a Tizedik kör. Abban egyeznek meg, hogy mindkettőben központi szerepet kap a szexuális erőszak, viszont végkifejletükben, és mondanivalójukban teljesen különböznek egymástól. Míg a Tizedik körben Picoult az áldozatot védte annak ellenére is, hogy abszolút nem szolgált rá erre, addig az Ítéletben végre helyet kapott az igazság is, amely nemcsak a „gyengébb nem” oldalát fogta, hanem górcső alá vették a bizonyítékokat, tényeket. Szóval számomra hatalmas meglepetés volt ez a nézőpontváltás, ugyanis a két regény megjelenési időpontja között csupán pár év eltérés van.

Nemcsak a témaválasztás miatt lógott ki a sorból az Ítélet, hanem valamilyen szinten a szereplők személyisége okán is. Gondolom már Ti is rájöttetek, hogy nem egy könnyű olvasmányról volt szó, ezért volt jó, hogy a karakterek a nehezebb helyzetekben elsütöttek egy-két, igen viccesre sikeredett poént, amellyel oldották a feszültséget. Sőt, még a végső, komoly téttel rendelkező tárgyalásnál is előfordult több mulatságos jelenet, ilyen elemekkel eddig még nem találkoztam az írónő történeteiben.

„Mindenkinél jobban tudta, mennyire nem lehet megbízni egy nőben, aki azt állítja, hogy igazat mond. De mi van azzal, akiről már az elején tudni lehet, hogy hazudik?”

Rengeteg információt megtudhattam a „modern boszorkányok” szokásairól, ünnepeiről, szertartásairól. A látványvilág ebből a szempontból is fantasztikus volt, szinte már kézzel foghatónak éreztem ezeket a képeket a fejemben a leírások által. Főleg emiatt vártam nagyon, hogy elolvashassam a regényt, úgyhogy ez a kívánságom teljesült.

A lezárással is meg vagyok elégedve, ennél jobb befejezést senki nem tudott volna írni. A kirakós darabkái a helyükre kerültek, Jodi Picoult az elvarratlan szálakra is gondot viselt, ráadásul még olyan érzésem se volt, hogy valamelyik karakter ne azt kapta volna, amit érdemelne. Egyértelmű, hogy ez az egyik legjobb könyv, amelyet az írónőtől olvastam, és bár nem olyan komoly témát dolgozott fel, mint mondjuk a Tizedik kör, vagy a Tizenkilenc perc, mégis elgondolkodtatja az olvasót.

Hálásan köszönöm a recenziós példányt az Athenaeum kiadónak! A regényt itt tudjátok megrendelni -20% kedvezménnyel!

A cselekmény: 95%

A karakterek: 100%

A szókincs: 100%

A borító: 90%

Összesen: 96.25%

Share |

A csend és szabadság a legértékesebb kincsünk § Cecelia Ahern: Lantmadár

június 20, 2018

Laura a nagyvilágtól elzárva él Írország délnyugati részén, a hegyek közt, harmóniában a természettel. Egy nyári napon azonban összetalálkozik az erdőben Solomonnal, és élete egy csapásra megváltozik. A sármos férfi egy dokumentumfilmes forgatócsoport tagja. A háromfős kis csapat éppen következő filmjéhez keres témát, Laura pedig egyből felkelti az érdeklődésüket. A lány ugyanis lenyűgöző képességgel rendelkezik: úgy tudja utánozni a hangokat, mint senki más – senki, csak az ausztrál lantmadár. Laura egy új élet reményében a stábbal tart Dublinba, ahol nem csupán a nagyváros zajos nyüzsgése robban be a mindennapjaiba egyik pillanatról a másikra, de a 21. század is, a közösségi média, a tévé és a tehetségkutató műsorok pozitívumaival és árnyoldalaival egyaránt. Cecelia Ahern legújabb regénye elgondolkodtató, szívmelengető szerelmi történet a mindenkiben ott lakozó szabadságvágyról és a világ zaja mögött megbúvó a csendről. ↓↓

Nem a Lantmadár című könyv volt az első az írónő tollából, amelyet elolvastam, még jó régen sorra kerítettem tőle az Üveggolyók titkát. Sokra nem emlékszem belőle, viszont sikerült pár ismertetőjegyet felfedeznem, ezek előfordultak mindkét olvasmányban.

Alapvetően egy lassabb lefolyású történetről van szó, nem az események pörgősségén van a hangsúly, sokkal inkább az apró részleteken, a szereplők gondolatain. Éppen ezért nem haladtam vele olyan gyorsan, mint terveztem, de ez teljesen rendben van, hiszen nem lehet minden regényt egy-két nap alatt ledarálni, valamelyiket „ízlelgetni” kell, elgondolkodni az apró utalásokon. Kezdek rájönni, hogy Cecelia Ahern-nek ez az írói stílusához tartozik, bár még nem volt vele sok tapasztalatom.

„Mindig változnak a dolgok, még a hegyen is. Együtt kell változni a változással.”

A romantika kedvelőinek ez egy igazi csemegének számít. Bár én magam mindig kicsit félve nyúlok az ilyen történetekhez, ebben az esetben kivételt tettem, ugyanis nem egy átlagos regényről beszélhetünk. A romantikus cselekmény egy igazán különleges és egyedi keretet kapott, amellyel biztosan nem találkozhatunk későbbi olvasmányaink során: a könyv sikerének titka a lantmadár szóban rejlik. Ahogyan a fülszöveg is említi, Laura, a főszereplő, kiválón ért a hangok, dallamok utánzásához, olyan élethűen tudja őket visszaadni, mint a valóságban is létező lantmadár. És itt jön képbe az az elem, amely szerintem az egyik legjobbra sikerült a történetben: az írónő nagyszerűen párhuzamba állította Laurát és ezt a madarat. Az élet különböző állomásain ugyanúgy viselkedtek, ugyanazokat a reakciókat mutatták a külvilág felé. Ez számomra a főszereplőt csak még éteribb színben tüntette fel, mintha egyik része valóságos, a másik pedig nem is e világi lenne.

„A képességed része, hogy meg tudod mutatni a világ szépségét. Észreveszed az emberek, az állatok, a tárgyak legapróbb tulajdonságait, bármiről is legyen szó. Te olyan dolgokat hallasz, amik nekünk fel se tűnnek, vagy egyszerűen már csak megszűntünk meghallani őket. Te megragadod ezeket a dolgokat, és visszajátszod a világnak. Emlékeztetsz minket arra, ami szép.”

A könyv tulajdonképpen a valóságshow kegyetlen árnyoldalait hivatott bemutatni, a kulisszák, csillogás mögötti embertelenséget. Talán utoljára az Éhezők viadala című trilógiában kapott ez a téma nagyobb hangsúlyt, de ott viszont nem az állt a történet középpontjában. A Lantmadárban ez szó szerint véve is hatalmas reflektorfényt kapott, amelynek nagyon örültem, mert szerintem sokan nem is gondolunk arra, milyen lemondásokat, kemény áldozatokat kell meghoznunk (többek között az először unalmasnak, majd később pedig áldásnak tűnő mindennapi életünk elvesztését), ha egy tehetségkutató műsor sztárjai szeretnénk lenni. Cecelia Ahern ezt a kettősséget hangsúlyozta ki, és olvasás után biztosan mindenki elmormol köszönetképpen egy imát csendes és nyugalmas életéért.
De a cselekmény végén a szereplők rádöbbentenek arra, hogy elszaladunk a világ apró, de ugyanakkor csodálatos és gyönyörű momentumai mellett. Így visszagondolva számomra az ilyen spontán eseményekből gyűltek össze a legszebb emlékeim...
A lassú cselekmény ellenére a végkifejlet igen csattanósra és tanulságosra sikeredett. A történet mondanivalójához tökéletesen illeszkedett, abszolút nem volt hiányérzetem, vagy ellenvetésem, minden kirakósdarab a helyére került.

Hálásan köszönöm az Athenaeum kiadónak a recenziós példányt! A könyvet itt tudjátok megrendelni -20% kedvezménnyel!

A cselekmény: 80%

A szereplők: 87%

A szókincs: 93%

A borító: 100%

Összesen: 90%

Share |

Olvasós bakancslista az idei nyárra | 2018

június 14, 2018

A nyár nálam a felfedezés, pihenés és egyértelműen az olvasás időszakát jelenti. Ilyenkor szeretem sorra keríteni azokat az olvasmányokat, amelyekhez a mozgalmas és tanulós hétköznapokon nem lenne időm, vagy türelmem. Bár eddig ilyen bejegyzést nem láthattatok még a blogon, most nagy kedvet kaptam egy bakancslistát elkészíteni. Ez nemcsak saját magamnak lesz hatalmas segítség, hanem esetleg nektek is inspirációt adhat, hogy milyen regényt vegyetek kézbe egy kánikulás-nyári délutánon, amikor nincs erőtök a hűvös szobátok védelmét elhagyni... ↓↓

1. Harper Lee: Ne bántástok a feketerigót!

Ez a könyv a 2017-es nyár slágere volt, már akkor megfogadtam magamban, hogy egy évvel később újra kézbe fogom venni. A történet felejthetetlen, az egész hangulata és mondanivalója egyszerűen magával ragad és nem enged. Ha a bővebb véleményemet szeretnéd elolvasni, azt erre a linkre kattintva teheted meg.

2. Babits Mihály: A gólyakalifa

Gimiben, az irodalom fakultáción rengeteget beszéltünk erről a klasszikusról, ami nagyon felkeltette az érdeklődésemet. Kapcsolódik az álom-valóság határához, és emiatt pedig valamilyen szinten a pszichológiához is. Örülök, ugyanis a Könyvhéten sikerült 500 Ft érték körül beszereznem, hamarosan biztosan sorra kerítem.

3. Stephen King: 11.22.63

A regényből készült sorozatfeldolgozás az egyik kedvencem, mikor befejeztem az utolsó részt, tudtam, hogy valamikor az „eredeti verziót” is sorra fogom keríteni. Sajnos erre csak most lesz lehetőségem, hihetetlen hosszú olvasmányról van szó, és ahogy a bejegyzés elején is említettem, a nehéz napokon képtelen vagyok egy közel ezer oldalas történettel megismerkedni. De most már biztos, hogy eljött az ideje!

4. Elizabeth Gilbert: Eat, pray, love

Általában nem szoktunk nyárra házi feladatot kapni, de idén az angol tanár kivételt tett, aminek kivételesen nagyon örülök. El kell olvasnunk egy angol nyelvű könyvet (nem könnyített és rövidített olvasmányt), amely alapján egy ötven szóval rendelkező listát kell készítenünk és megtanulnunk (ez a rész már kevésbé lesz szórakoztató). Bár eredetileg nem szerettem volna az Ízek, imák, szerelmek idegen nyelvű kiadását beszerezni a Könyvhéten, mégsem hagytam ott, hiszen az eredeti árához (1200 Ft) képest kedvezményesen (900 Ft-ért!!!) lett az enyém! Kíváncsi vagyok, hogy Elizabeth Gilbert hogyan mutatja be a különböző kultúrákat, főleg az utazós részek keltették fel érdeklődésemet.

5. Jodi Picoult: Az ítélet

Hihetetlen régen vártam már, hogy megjelenjen ez a Jodi Picoult regény magyarul, és szerencsére az Athenaeum kiadó is úgy gondolta, hogy érdemes lenne a hazai könyvpiacra dobni. Biztosan nem fogom kihagyni!

6. Katherina Arden: A medve és a csalogány

Már Könyvfesztiválon sikerült ezt az olvasmányt megszereznem, de sajnos még nem jutottam el odáig, hogy megismerkedjek a történettel. Ezt a hibát mindenképp orvosolni kell!

7. Balogh Boglárka: Love Commando

Kalandos úton sikerült vásárolnom egy példányt az osztálykirándulás alkalmával, személyes átvétellel. Az írónő másik könyve (Ezerarcú Föld - az értékelésemet itt tekinthetitek meg) az egyik kedvencem lett, nagyon kíváncsi vagyok erre az alkotására is, különösképpen azért, mert a távoli Indiában játszódik.

8. E. Lockhart: A hazudósok

Nem vagyok abban biztos, hogy ezt az olvasmányt sorra fogom-e keríteni az elkövetkezendő három hónapban (pár évvel ezelőtt már volt hozzá szerencsém), de a napokban kedvet kaptam újraolvasni. A történetre nem nagyon emlékszem, csak annyi emlékkép maradt meg bennem, hogy késő éjszakáig olvastam, egyszerűen nem bírtam letenni, a befejezés pedig hihetetlenül letaglózott... Ráadásul igazi nyári sztoriról van szó!

Egyelőre ezek a könyvek szerepelnek az olvasós bakancslistámon, de valószínűleg rajtuk kívül még rengeteg fantasztikus regénnyel fogom tarkítani az idei olvasmánylistámat! Ti mely történeteket szeretnétek nyáron sorra keríteni? Esetleg ajánlanátok számomra valami kihagyhatatlan kötetet?

Share |

Megjelenés előtti értékelés § Tillie Cole: Ezer csók

titkok június 04, 2018

Egy csók egy pillanat. De ezer csók élethosszig kitart. Van egy fiú. És van egy lány. A szerelem egy pillanat alatt szövődik köztük, de egy évtized, míg kibontakozik. Ezt a szerelmet nem képes felbontani sem a távolság, sem az idő. Ez a szerelem örökké tart. Legalábbis ők így hiszik. Amikor a tizenhét éves Rune Kristiansen visszatér szülőhazájából, Norvégiából az álmos georgiai kisvárosba, Blossom Grove-ba, ahol még gyerekkorában összebarátkozott Poppy Litchfielddel, a fiút egyetlen gondolat gyötri: a lány, aki lelki társa, aki megígérte, hogy hűségesen megvárja, amíg ő visszatér, vajon miért szakított vele mégis szó nélkül? Rune szíve két éve összetört, amikor Poppy megnémult. Mire Rune megtudja, mi az igazság, rájön, hogy a legnagyobb szívfájdalom csak ezután éri majd… ↓↓

Még olvasás előtt egyáltalán nem tudtam, hogy milyen érzelmeket fog belőlem kiváltani ez a könyv. Nem szokásom romantikus regényeket kézbe venni (vagy ha igen, akkor is csak klasszikust), és bevallom őszintén, féltem, hogy klisék sorozata fogja elárasztani a történetet. Így befejezve a regényt, abszolút vegyes gondolatok kavarognak a fejemben. A pozitívumok mellett helyet kaptak a negatívumok is, de amint a bejegyzést majd olvassátok, biztos nektek is fel fog tűnni, hogy a dicséretek ellensúlyozzák majd csalódásaimat.

Két főszereplőnk, Poppy és Rune, már gyermekkoruk óta legjobb barátok, és ahogy haladunk előre az életükben, ez a barátság még jobban megerősödik, szerelemmé alakul kettejük kapcsolata. Poppy olyan lány, aki az élet napos oldalát nézi, törekszik arra, hogy a vesztes helyzetekből is nyertesen, életvidáman jöjjön ki. Rune az a norvég fiú, aki visszahúzódó, nehezen fejezi ki gondolatait és nyílik meg mások, még szerettei előtt is. Viszont ezeket, az elsőre nem túl biztatónak hangzó tulajdonságokat kiegészíti személyiségének az a darabja, amely az emberek többségéből ma már kiveszett: bármit megtenne szeretett családjáért, barátaiért, szerelméért semmit ne áldozna fel, a hűségét legfőképpen nem.

A két jellem látszólag teljesen különbözik, de biztosan hallottátok már azt a mondást, hogy az ellentétek vonzzák egymást. Eddig a könyvig nem nagyon hittem ebben a gondolatban, tapasztalataim szerint egy idő után csak szenvedés és elkeseredettség váltja fel azt az addig boldog kapcsolatot, amely erre alapszik. De az tetszett az egyik legjobban ebben az olvasmányban, hogy Poppy és Rune vitáit, súrlódásait nem célja eltitkolnia az írónőnek. Egy szeretetteljes és erős kötelékhez ezek ugyanúgy hozzá tartoznak. Viszont nehéz helyzetekben egymásnak lelki támaszai, abban erősíti meg az egyik fél a másikat, amiben a gyengesége rejlik. És szerintem ez az egyik legfontosabb dolog, ezért örülök, hogy Tillie Cole ezt szintén lényegesnek tartotta.

„Minden napom legjobb része az volt, amikor veled lehettem. Te voltál minden mosolyom oka és eredője.”

A fülszöveg egy nagy csattanót, váratlan fordulatot sejtet, amely az egész cselekmény dinamikáját adja. A legjobb döntés volt úgy megírni ezt a könyvet, hogy az olvasó nem tudja meg már a harmadik oldalon, mi is ez a hatalmas titkolnivalója Poppynak. Ugyanis szinte képtelen voltam a tetőpontig letenni a regényt, minden egyes elejtett megjegyzésnél már összefüggéseket, lehetséges elméleteket gyártottam a fejemben, ráadásul az volt fantasztikus, hogy mikor kiderült a tragédia, utána sem hagyott el lelkesedésem. Azután már a szereplők sorsáért izgultam... Tillie Cole pár jelenetet megjelenített a múltból, de alapvetően nem részletezte ki a tíz-tizenegy év történéseit. A jelennek viszont majdnem pillanatát átélhettük, amely garantáltan megörvendezteti a romantikus történetek szerelmeseit.

Bár Poppy és Rune kapcsolatának virágzásán, kiteljesedésén van a hangsúly, a regény több fontos mondanivalót is feszeget. Egyrészt az élet, örömteli pillanatok megbecsüléséről, másrészt pedig a kapcsolataink helyreállításáról is szó esik. Több olvasmányélményemben is előkerült már az elsőnek felsorolt helyzetkép, úgyhogy az számomra nem mondott sok újdonságot, viszont a másodiknak megemlített téma igazán megrendített, de ugyanakkor mélyen elgondolkodtatott. Vajon a főszereplők kapcsolatukat képesek visszaállítani eredeti, boldog és felhőtlen állapotukba, annak ellenére, hogy több éven keresztül egy szót sem beszéltek egymással? Bár néha ez a könyv olyan volt, mint egy tündérmese, tele csillogással és tökéletességgel, többször is megmutatkozott a való élet arca, mint például az előbb felsorolt kérdés által. És hogy választ kapunk-e rá? Nos, senkinek nem kell lezáratlanságtól tartania, teljesen kerek és korrekt regényről van szó, amely minden (az élet rossz oldalával) felmerülő kétségeinket szétzavarja.

„Szavakkal és tettekkel megtanítottad, hogy az életnek nem feltétlenül muszáj mindig komolynak lennie. Hogy az életet élni kell. Hogy az élet nagy kaland, amit jól és teljesen kell élni.”

Nem szokásom azt mondani egy könyvre, hogy a kedvencem lett, mikor érzem, hogy lehetett volna jobb is. Valahogyan most is így állok ezzel a történettel. Rengeteg értéket tartalmaz, mesél el nekünk, az írónő stílusára sem lehet panaszom, de néha túlzásnak éreztem az egészet... Számomra sok volt a romantikától csöpögő pillanat, a rengeteg szerelmes csók és a boldogság örömteli mámora. Vagyis kliséktől nem volt mentes, de valljuk be, nem könnyű ma már olyan romantikus regényt alkotni, amely ne épülne egy kaptafára, hiszen rengetegen próbálnak szerencsét ebben a műfajban. De persze az is lehetséges, hogy csak én magam nem voltam hozzászokva az ilyen típusú alkotásokhoz, ahogyan már a bejegyzés elején is említettem, kerülni szoktam a young adult/new adult kategóriát, főleg amelyekben túltengenek az érzelmek.

Az epilógus volt a kedvenc részem, nagy kár lett volna, ha az írónő ragaszkodik eredeti szándékához, és kiveszi a könyvéből. Meseszép lezárás volt, a rajongók garantáltan mosolyogni fognak a gyönyörűségtől, meghatottságtól és örömtől. Azt is jó ötletnek találtam, hogy Tillie Cole megmutatta nekünk az írás folyamatában hallgatott lejátszási listáját, amely rengeteg zeneszámot tartalmazott. Így aki át szeretné élni újra a regény legszebb és legfájdalmasabb pillanatait, az a zenén keresztül megteheti.

Az Ezer csók maga az érzelmi hullámvasutak királynője, aki kedveli az édes-keserű történeteket, annak kitűnő választás, egy világot képes megrengetni, ha vevő vagy rá.

Hálásan köszönöm a Twister Media kiadónak a bizalmat, hogy egyike lehettem annak a tíz bloggernek, aki megkapta az előolvasási lehetőséget, nagyon megtisztelve érzem magam! A könyv június 12-én jelenik meg, de ezen a linken elő tudjátok rendelni -20% kedvezménnyel!

A cselekmény: 80%

A karakterek: 95%

A szókincs: 95%

A borító: 100%

Összesen: 92.5%

Share |

Pages

Könyvek, amelyek garantáltan felkeltik az utazás iránti szenvedélyedet | 2018

Egy történet a modern boszorkányüldözésről § Jodi Picoult: Ítélet

A csend és szabadság a legértékesebb kincsünk § Cecelia Ahern: Lantmadár

Olvasós bakancslista az idei nyárra | 2018

Megjelenés előtti értékelés § Tillie Cole: Ezer csók

A blog írói

Kövess minket!

Csenge könyves blogja

Címkék

Legfrisebb bejegyzések

Blogarchívum

Legolvasottabb bejegyzéseink

A blog rendszeres olvasói

Facebook-csoport