Próba: július 2017

Blogszülinapi nyereményjáték | 2017

július 20, 2017

Share |

2 éves lett az oldal | Blogszülinapi bejegyzés 2017

július 20, 2017

Hihetetlen, de máris elérkeztünk a következő nagy eseményhez, mégpedig a 2 éves blogszülinaphoz. Olyan, mintha csak tegnap írtam volna az első szülinapos-ünneplős bejegyzést, nem is tudom, hogyan repülhetett el ilyen gyorsan az idő... Tavaly a mérföldköveket gyűjtöttem össze (amelyekről bővebben itt olvashattok), idén pedig szeretnék belemélyedni az elmúlt év nagyobb eseményeibe, sikereibe, és persze a statisztikába, hiszen a számok sok mindent elárulnak. A holnapi naptól pedig (július 21, péntek) pedig egy nyereményjátékon vehettek részt, én így szeretném megünnepelni azt, hogy ilyen sok lelkes követője és olvasója van az oldalamnak.

Már szinte közvetlenül az 1 éves szülinap után egy másik fontosabb esemény következett, ugyanis augusztusban Kemese Fannival készítettem egy videóinterjú sorozatot, így a blog megjelent a youtube felületén is (az interjúkat itt tekinthetitek meg). Egyébként a közeljövőben tervezek egy kisebb könyves-utazós projektet, amelyet majd videó formájában szeretnék megjeleníteni, úgyhogy érdemes figyelni a blog youtube csatornáját, de persze minden fontos információt megosztok majd veletek! ↓↓

→ Októberben az egyik kedves író társam, Virág, a Never let Me Go bloggere, meghívott engem, és más bloggereket, hogy vegyünk részt a Halloweeni Projekthéten. Ennek kapcsán született több ilyen témájú bejegyzés is abban a hónapban.

→ November azért volt még jelentős, mert megjelent a videóinterjú sorozat második része, illetve elkezdődött az Adventi nyereményjáték, amelyet négy lelkes, és igen kreatív blogger barátnőmmel szerveztem. Köszönöm szépen itt is a sok munkát, és persze a részvételt a Könyvutca blognak, az Annie könyves blogjának és a Könyvfikusz - Egy lány blogjának is!

→ A december egyértelműen a karácsony körül forgott, szinte az összes bejegyzésnek ez volt a témája (a Karácsonyi projekthét keretén belül is született pár poszt).
→ Februárban szint részt vevő voltam a Valentin-napi projekhéten, ismét Virág szervezésében. Egy számomra nagyon kedves és különleges posztot osztottam meg, amelyben a kedvenc íróim szerelmi életüknek jártam után (ha érdekel ez a cikk, itt tekintheted meg).

→ Április ismét egy mozgalmas időszak volt, rengeteg dolog történt velem. Kicsit kiléptem a regények közül, és megosztottam veletek a képszerkesztési trükkjeimet (itt olvashatod el őket), amely még a moly.hu-s újságba, a Merítőbe is bekerült! Később volt a Könyvfesztivál, amelyen idén vettem részt harmadszor. A tapasztalataimról írtam egy élménybeszámolót, mellette pedig megmutattam a szerzeményeimet, illetve egy nyereményjátékot is indítottam dedikált könyvjelzőkért. Ez az esemény azért is volt különleges, mert találkozhattam Spirit Bliss írónővel, akivel készíthettem egy interjút is! A kérdéseket-válaszokat telefonon hanganyagként rögzítettem, már el is olvasható teljes egészében a beszélgetésünk.

→ A május hónap egy dolog miatt volt különleges, mégpedig azért, mert megismerhettem a világhírű Philip Zimbardo professzort, aki az új könyvének bemutatóján még előadást is tartott a nézőknek. Erről az eseményről szintén született egy élménybeszámolós bejegyzés, amelyben beszélek kicsit a Professzor sikereiről, életéről.

→ És végül megérkeztünk júliushoz, a blogszülinap időszakához. Az ünnep előtt Virág ismét összefogta blogger-társait, megszerveztük a Summer Forever Projekthetet. Tőlem két utazós bejegyzést olvashattatok, az egyik egy könyvajánló nyaralás típusokhoz társítva, a másikban pedig a könyves-utazós bakancslistámat mutattam be nektek.

Elérkeztünk a másik érdekes ponthoz, mégpedig a statisztikákhoz. Bár az tény, hogy nemcsak a számok számítanak, azért sok mindent elárulnak. Kezdjük talán a legolvasottabb bejegyzésekkel, szerintem a legtöbben erre vagytok kíváncsiak:

1. Ikrek, vagy sem? | (Ki)Borító sztorik #1 - 3651 megtekintés (+ a többi borítós bejegyzésem)

2. Interjú Spirit Bliss írónővel | Út a fanfiction blogtól a sikerkönyvekig - 1558 megtekintés

3. Az öt legjobb könyv a 2016-os évből - 1272 megtekintés

4. Könyvfesztivál élménybeszámoló + szerzemények + nyereményjáték - 1239 megtekintés

5. Öt könyv, amelyek megtanítanak életed megbecsülésére - 871 megtekintés

Sajnos azt nem találtam meg, hogyan lehetne visszavezetni az oldalmegjelenítéseket az elmúlt egy évre, de azt muszáj elmondanom, hogy a mostani állással (72.064 a nézettség) nagyon elégedett vagyok. Mikor elkezdtem írni, akkor egyáltalán nem gondoltam volna, hogy ennyien támogatni fogtok, és ilyen sokan olvassátok majd az írásaimat. Egyébként a blog facebook oldala is nagy változásokon esett keresztül, már bőven túlléptük az 1100 kedvelőt/követőt!

Azóta pedig csak gyarapodtunk!

Szeretnék még veletek megosztani egy részletet Spirit Bliss írónő blogjáról, méghozzá az idei Könyvfesztiválos beszámolójából. Ebben a bejegyzésben már említettem, hogy készítettem vele egy interjút élőben, és erről írt pár sort a posztjában a híres, magyar írónő. Köszönöm a kedves szavakat, jól esik olvasni, hogy nem csak én éreztem nagyon jól magam a beszélgetésünk alatt!

Kattints a képre az olvashatóságért!

Végezetül pedig nagyon hálás vagyok azoknak a kiadóknak, amelyek ebben az évben is támogattak engem könyvpéldányokkal (Twister media, Könyvmolyképző, Animus, Athenaeum)!

Ez lett volna az idei blogszülinapos bejegyzés! Ahogy a poszt elején is említettem, a nyereményjáték a holnapi napon (péntek, július 21.) lesz elérhető. Remélem, hogy tetszett nektek, biztos vagyok benne, hogy a következő ünneplésig is ugyanennyi jó dolog fog történni az oldallal!

Share |

Mini könyvértékelések § Tartós hullám, Északi mitológia, A nagy Gatsby

észak július 17, 2017

A „Mini könyvértékelések” rovat második bejegyzését olvassátok, amelyben ismét három könyvről osztom meg veletek a gondolataimat. Biztos veletek is előfordult már, hogy képtelenek vagytok egy regényről hosszabb kritikát írni akár bloggerként, akár olvasóként, ugyanis nehéz megtalálni a megfelelő szavakat, illetve kifejezéseket, amellyel átadhatjátok az olvasmány hangulatát, mondanivalóját. Most én is ebben a cipőben járva írok értékelést a Tartós hullámról, az Északi mitológiáról (Neil Gaiman feldolgozásában), illetve a híres és nevezetes Nagy Gatsby-ről. Remélem, hogy ezek a rövid kritikák is meghozzák majd a kedveteket az alábbi történetek elolvasásához! ↓↓

1. Marie-Aude Murail: Tartós hullám

Szerencsésnek mondhatom magam, ugyanis mostanában nyertem egy játékon ezt a könyvet. Boldog voltam, hogy pont ez az olvasmány került hozzám, mivel az írónővel feltétlen meg szerettem volna ismerkedni a történetein keresztül. Sokan dicsérik a munkásságát, a pozitív kritikák és bejegyzések is felkeltették az érdeklődésemet. Így történet, hogy elolvastam végül ezt a regényt, és azt kell mondjam, nem csalódtam benne. A könnyed stílusa elvarázsolja az embert, noha a témaválasztás nem feltétlen mondható egyszerűnek... Tulajdonképpen minden olyan dolog megjelenik benne, amely problémaként van kezelve a mai világban. Tetszett benne az, hogy intelligensen, nem tolakodóan írt az írónő ezekről a fontos „tabukról”, egy valamit viszont mégis szeretnék kiemelni, amelyet negatívumként hoznék fel. Kicsit zavaró volt számomra, hogy nem mélyed bele egyik ilyen témába se túl alaposan, és ez valószínűleg azért történhetett, mert annyi mindent szeretett volna még Marie-Aude Murail megemlíteni ebben a könyvben, hogy csak haladt, és haladt előre...

Egyébként mindenkinek tudom ajánlani, nem túl hosszú történet, de annál jobban el fogja gondolkodtatni az olvasóit. Nálam egyébként tipikusan olyan „egyszer olvasós” kategóriába tartozott, de ettől függetlenül is tényleg megéri kézbe venni. Az olvasmány fülszövegét itt tudjátok megnézni.

2. Neil Gaiman: Északi mitológia

A mitológiai történeteket eddig nem nagyon ismertem, csupán annyit tudok belőlük, amennyit iskolában megtanítottak nekünk. Tanórákon is csak a görög résszel foglalkoztunk, északi mondákat még csak szóba se hoztuk. Így igazán érdekes volt ez az olvasmány a számomra, sokkal izgalmasabb, mozgalmasabb volt az istenek élete, mint azt gondoltam. Neil Gaiman-nal nem felhőtlen a kapcsolatom, a Coraline c. regényét imádtam, viszont a Csillagport ki nem állhattam... Ezért tartottam egy kicsit ettől a könyvtől, viszont az aggodalom felesleges volt. Tulajdonképpen nem változtatott meg semmit az író az eredeti történetek cselekményeiben, csupán átírta őket egy érthetőbb formába, amellyel a mai ember is szívesebben ismerkedik meg. Nyílván nem említette meg az összes eseményt, hiszen akkor nagyon hosszú lenne ez a regény; arra törekedett, hogy bővebb képet kapjunk az istenekről, illetve a világuk keletkezéséről, majd pusztulásáról. Egyedül csak az volt idegesítő számomra, hogy Gaiman egy-két helyen igen szájbarágósan adta tudtunkra, vagy ismételtette újra meg velünk az információkat. Olyan tankönyves érzésem volt, nem hiszem, hogy az olvasók egyik fejezetről a másikra elfelejtenék az egyes istenek feladatát... Az olvasmány fülszövegét itt tudjátok megnézni.

3. F. Scott Fitzgerald: A nagy Gatsby

Nem is tudjátok, hogy milyen régóta szerettem volna elolvasni ezt a könyvet... Már a Könyvhéten is beszereztem az angol verziót, viszont kicsit nehéz volt megértenem, a nyelvezete sem volt könnyű, úgyhogy azt gondoltam, előbb kezdjük a magyar fordítással. Gondban vagyok ezzel a klasszikussal, ugyanis meg voltam róla győződve, hogy imádni fogom, sőt, egyenesen bekerül majd a kedvenc regényeim közé. Sajnos nagyot csalódtam, ugyanis nemhogy kedvenc nem lett, de a története sem nyerte el különösebben a tetszésemet. Bár a '20-as évek hangulatát jól tükrözte, engem nagyon zavart, hogy a központban szinte csak a bonyolult szerelmi kötelékek álltak. Valahogy többet, mélyebb mondanivalót vártam a ettől a könyvtől, engem nem nagyon hatott meg Gatsby zűrös múltja, és a többi szereplő tisztességtelen viselkedése... Ráadásul a lezárással sem vagyok nagyon kibékülve, azt hittem, happy end lesz a befejezés, nem pedig depresszív hangulatú... Egyébként még a felsorolt okok ellenére sem bántam meg, hogy elolvastam, legalább kipipálhatok egy pontot arról a listámról, amelyen a várólistámon lévő klasszikusok találhatóak. Az olvasmány fülszövegét itt tudjátok megnézni.

Share |

Jenna Evans Welch § Love & Gelato - Firenzei nyár

nyaralás július 15, 2017

Lina az idei nyarat Toszkánában tölti, jóllehet, eleinte semmilyen érdeklődést nem mutat az ország napsütötte, varázslatos tájai iránt. Csupán édesanyja utolsó kívánságának eleget téve érkezett addig nem látott apjához. De milyen apa az olyan, aki tizenhat évig a gyereke felé sem néz? Lina ezért nem is vágyik másra, mint hazatérni, amilyen gyorsan csak lehet. Aztán a kezébe kerül egy napló, amit édesanyja az itáliai tartózkodása idején vezetett. A lány előtt hirtelen feltárul egy csodás világ, amely titkos románccal, műalkotásokkal és eldugott pékségekkel van teli. Mindez arra ösztönzi Linát, hogy újdonsült barátjával, Rennel, anyja nyomdokain haladva felfedjen egy titkot, melyről már rég tudomást kellett volna szereznie. A titok pedig azonnal más megvilágításba helyezi az anyjáról, az apjáról, sőt még az önmagáról alkotott képet is. Valaki egyszer azt mondta neki, hogy az emberek a szerelem és a fagylalt miatt mennek Olaszországba – néha azonban ennél sokkal többet találnak. ↓↓

A könyvet Richard Paul Evans oldalán fedeztem fel, akinek a lánya Jenna Evans Welch, vagyis a történet írónője. Az édesapjának az összes magyarul megjelent, karácsonyi regényeit olvastam már, imádom R. P. Evans stílusát, és a könyveinek a témáját, mondanivalóját. Ő az egyik kedvenc íróm, így nem is volt kérdés, hogy megszeretnék-e ismerkedni a lánya munkásságával, illetve felmérni, van olyan tehetséges-e, mint az édesapja. Mielőtt elkezdeném felsorolni a pró és kontra érveket, azért le szeretném szögezni, hogy bár a Firenzei nyár c. könyv bemutat egy napjainkra jellemző igen komoly témát, összességében egy „limonádé történetről” van szó. Tehát ne világmegváltó gondolatokkal teli cselekményre számítsatok, inkább élvezzétek ki Firenze bemutatását, és tapasztaljátok meg milyen is az igazi olasz hangulat!

„Az élet szerelem nélkül, olyan mint az esztendő nyár nélkül.”

Történetünk szomorúan kezdődik, ugyanis a főszereplő, Lina, azért költözik Olaszországba, mert elveszítette édesanyját egy súlyos betegségeben. Nemcsak egy szeretett személy hiányával kell megbirkóznia, de meg kell ismernie az apját, akivel életében most találkozik először. Miközben próbál beilleszkedni az idegen környezetbe, váratlanul egyre több rejtély és titok bukkan fel, és újra át kell értékelnie a régi életét. Az események közben persze egy romantikus szál is kialakul, az írónő pedig párhuzamot von Lina és az édesanyja döntései, élete közt.

Bevallom, az első pár oldal elriasztott, mivel tipikus tiniregényként kezdődött a történet, amitől a falra tudok mászni... De szerencsére ahogy haladtunk előre, a cselekmény is valamennyire komolyodott, illetve egy átfogó képet kaphattunk Firenzéről. Jó húzás volt Jenna Evans-tól, hogy a történelmet, híresebb épületeket, illetve városi legendákat is bemutatta, sokkal élvezhetőbbé tette a könyvet. Viszont az eléggé idegesítő volt számomra, hogy Lina konkrétan semmit sem tudott Olaszországról... Nem azt vártam, hogy felsorolja az olasz csatákat, vagy ilyesmi, de mégis, azért egy 17-18 éves gimnazistától elvárná az ember, hogy tudja mit jelent az a gelato, illetve ismerje a Medici család jelentőségét. Szóval alapműveltségi problémák azért akadtak, de szerencsére a reneszánsz kor behatárolása még sikerült... De sajnos nemcsak ebben nem volt szimpatikus a főszereplő. Valahogy túl gyorsnak találtam azt a vonzalmat, amely közte és egy másik szereplő között kialakult. Bár még egy hetet sem töltött el Olaszországban, már érzi, hogy megtalálta a „Nagy Őt”. Szerintem öt nap alatt nem igazán lehet ennyire belehabarodni valakibe, főleg nem teljesen megismerni, hogy milyen is valójában.

„Talán az olasz ételeket tündérporral szórják be, amitől sokkal jobb lesz az ízük, mint az amerikai megfelelőiknek?”

Ahogy feljebb is említettem, egy olyan témát boncolgat az írónő, amelynek szerintem nagy szerepe van a mai világban, ez pedig nem más, mint a család. Lina elkezd nyomozni az anyukája firenzei élete után, szeretné megtudni, hogy miért csak most szerzett tudomást az apjáról, miért nem találkozott vele már gyerekként. Ahogy várható volt, megjelenik a könyv háromnegyedénél egy fordulat, amely érdekes vizekre tereli a történetet. Nem gondoltam volna, hogy lesznek benne drámai részek, pedig ilyenek akadtak bőven. A vége szerintem igazán izgalmasra sikeredett, a kirakós darabkái mind a helyükre kerültek.

Megérte kézbe venni ezt a könyvet, tökéletes egy nyári naphoz, strandhoz, illetve nyaraláshoz. Ha pihenni szeretnétek egy nehéz hét után, akkor ahhoz jó választás lenne a Firenzei nyár, pár órára teljesen kikapcsol minket a történet.

A cselekmény: 80%

A karakterek: 80%

A szókincs: 95%

A borító: 100%

Összesen: 88.75%

Share |

Egy élet fordított hazugságokkal § Olivier Bourdeaut: Merre jársz, Bojangles?

hazugságok július 12, 2017

Egy kisfiú meséli el családja titokzatos tündöklését és bukását. A tehetős család mintha a világon kívül élne, barátok, mulatságok töltik ki napjaikat hol Párizsban, hol spanyolországi villájukban. A szülők mesékkel, izgalmas hazugságokkal helyettesítik az unalmas valóságot. A gramofon egész nap Nina Simone Mr. Bojangles című számát harsogja a hatalmas lakásban, a kibontatlan leveleket pedig a sarokba dobják. De mi történik akkor, amikor a valóságot már nem lehet többé kizárni az életükből? Az elsőkönyves író meglepetésszerű, hatalmas európai sikere egy szomorú és elszánt szerelmeslevél az álmokhoz. ↓↓

Így elsőre nem is tudom, hogy mit mondhatnék erről a könyvről. Még a nagymamám adta nekem ajándékba azzal a felszólítással, hogy mindenképp olvassam el, mert biztos benne, hogy szeretni fogom. Végül igaza lett.

Olivier Bourdeaut első könyves író, noha a történetéből komoly tapasztaltság és érettség árad. Teljesen magába szippantott, illetve elvarázsolt ez az aprócska regény. Érzelmek egész skálájával találkozhattam, igazi lelki utazás volt számomra. Tulajdonképpen olvasás előtt állva nem nagyon tudtam, hogy miről is fog szólni igazából ez a történet, de ez így is volt jól. Úgy gondolom, nem kell minden olvasmányhoz részletes fülszöveget csatolni, mert akkor nem érvényesül a szavak, fejezetek varázsa. De annyit mégis elmondanék, hogy mindannyiunk álmairól szól. Biztos vagyok benne, hogy minimum egyszer megfordult már a fejedben, milyen érzés lehet úgy élni, hogy a befizetendő számlákat bontatlanul gyűjtjük egy nagy kupacban, vagy esetleg utazások által tanuljuk a földrajz leckéket, illetve hirtelen felindulásból kiruccanunk Spanyolországba. Illetve ha ezek az őrült ötletek meg sem fordultak a fejedben, száz százalék, hogy voltak helyettük más bolond gondolatok...
De azért valljuk be őszintén, ezeknek általában gátat szabott a kegyetlen valóság. Félünk attól, hogy mit fognak gondolni rólunk mások, hogyan fogunk a magas költségeket felemésztő kiadások után újra egyenesbe jönni, és még sorolhatnám... Sokszor mi magunk hiúsítjuk meg elképzeléseinket, de azért van egy egészséges határ mindannyiunkban, amelyhez tartjuk magunkat. Hát, ez a határ a főszereplőknél egész biztosan nem létezik, ugyanis ők mindent megengedtek maguknak.

„Apám azt mesélte, születésem előtt azzal kereste a kenyerét, hogy szigonnyal legyekre vadászott. Meg is mutatta a szigonyt, és egy széttrancsírozott legyet.”

Szerintem pont abban rejlik a siker kulcsa, hogy a szereplők minket, illetve egy szabadabb, gondtalanabb részünket testesítik meg. Engem igazán magukkal ragadtak, megtapasztalhattam azt az életet, amelyről álmodozni szoktunk.

De azért a bolondos ünneplések közepette a háttérben felfedezhetjük a bajlós jeleket. Az író egy-két célzást ejtett el a fejezetekben, amely titokzatossá tette a cselekményt. Aztán a könyv háromnegyed részénél ezek az elejtett megjegyzések szépen kibontakoztak. Mivel szimpatikus volt számomra ez a család, annak ellenére is, hogy nem értettem egyet egy-két döntésükről, illetve nevelési módszerükről, elég nehéz volt úgymond a „bukásukról” olvasnom. Ráadásul mire az olvasmány legvégére értem, Olivier Bourdeaut még egy utolsó késdöfést is adott a lezárásként... A regény hangulata számomra ismerős volt, mintha egy picit a Balszerencse áradására c. sorozatra hasonlítana. Az is ugyanilyen bolondos, ámde sötét történet.

Nehéz lenne tovább úgy írnom, hogy nem árulok el semmilyen fontos momentumot, úgyhogy lassan útjára engedném ezt a bejegyzést. Főleg azoknak ajánlanám, akik vágyaik világában élnek, vagy élnének. De egyébként mindenki meg fogja benne találni a neki címzett gondolatot, úgyhogy aki el szeretné olvasni, azt csak támogatni tudom!

A borító: 85%

A cselekmény: 95%

A szereplők: 90%

A szókincs: 100%

Összesen: 92.5%

Share |

Milyen könyvet vigyél magaddal egy utazásra, avagy olvasmányok nyaralástípusokhoz párosítva | Summer Forever projekthét 2017

elefánt július 09, 2017

A Summer Forever Projekthét keretében (amelynek az ötletgazdája és megalkotója Virág, a Never Let Me Go könyves blog írója) ez a második bejegyzésem, amely egy különleges könyvajánló lenne. Az olvasmányokat különböző nyaralástípusokhoz párosítom, így minden olvasómnak segítséget tudok nyújtani azoknak a regényeknek kiválasztásához, amelyeket az utazásotok során fogtok kézbe venni. Legyen szó tengerparti napozásról, túrázásról, vagy pedig mediterrán városokról, ebben a blogposztban biztosan megtaláljátok a nyaralásotokhoz passzoló könyvet! ↓↓

1. Egy könyv, amely a csodálatos Távol-Kelet világába kalauzol el benneteket.

Az év első olvasmányai közé tartozott az Ikigai, amely a hosszú élet japán titkát kutatja. Senki ne ijedjen meg, nem egy horoszkópos-kuruzslós könyvről van szó. A két író Japánba ellátogatva meginterjúvolta az időseket arról, hogy mit tesznek a magas életkor és az egészség elérésének érdekében. Érdekes dolgokat tudtam meg legfőképpen a helyes táplálkozásról, testmozgásról, illetve arról, hogy mi adja életünk értelmét. Szerintem mindenkinek érdemes lenne vele egy próbát tennie, ha esetleg életmódváltás előtt állsz, akkor különösen tudom ajánlani. Nagyszerűen bemutatja még a japán kultúrát, megismerhetjük az ott élő emberek mentalitását, életfelfogását. Ha szeretnétek a bővebb véleményemet elolvasni a könyvről, akkor azt ide kattintva tehetitek meg.

2. Szavannai élővilág, avagy afrikai kultúra megismerése.

Ehhez a ponthoz két olyan könyvet választottam, amelyek nagyon mély nyomot hagytak bennem. Mindkettőnek a középpontjában az elefántok állnak. Aki azt hiszi, hogy ezek lomha, lusta és buta állatok, azoknak még jobban ajánlanám ezeket az olvasmányokat. Nagyon meg fognak lepődni, hogy milyen intelligens és érző lények, nekem azután a két könyv után a kedvenceim lettek ezek az élőlények.

Jodi Picoult: Szelíd vadak c. könyve a rövidsége ellenére igen komoly mondanivalót hordoz magával. Többek között a család fontosságát dolgozza fel, mind az elefántok, mind az emberek szemszögéből. Az Elefántsuttogó pedig az egyik legjobb regény, amelyet az életemben valaha is olvastam. Az író Lawrence Anthony a saját tapasztalatait, élményeit osztja meg velünk, elmeséli, hogyan működik egy vadrezervátum, és milyen nehézségekkel kell a vadőröknek megbirkóznia a munkájuk során. A Szelíd vadakról készült értékelésemet itt, az Elefántsuttogóról készült kritikámat pedig itt olvashatod el.

3. Városnézés Olaszországban, illetve mediterrán történetek.

Mindkettő regényt az utóbbi időben kerítettem sorra, és meg kell mondjam, kellemesen csalódtam bennük. Marina Fiorato írónő tollából származik a Muránói üvegfúvó, aki előszeretettel ír az olaszokról, és imádja a mediterrán kultúrát. Az előbb említett regény az üveg történetét dolgozza fel, azon belül is a Muránóét. Érdekes történet, ugyanis párhuzamosan fut két cselekményszál: egyik a jelent, a másik pedig a múltat mutatja be. Aki szereti a történelmi regényeket, vagy mediterrán kultúrát, annak feltétlen érdemes elolvasnia. Bővebb értékelésemet ezen a linken érhetitek el.

A Firenzei nyár c. könyv egy könnyed, romantikus olvasmány. Ez is bemutatja a város (jelen esetben Firenze) jelentősebb látnivalóit, különlegességeit, viszont nem azokon van a hangsúly. A család jelentőségét boncolgatja, tipikusan egyszer olvasós regény. Az értékelésem hamarosan elérhető lesz.

4. Könnyed olvasmányok tengerparti nyaraláshoz, napozáshoz.

Szerintem ezek a könyvek tökéletesen passzolnak az előbb említett nyaralástípushoz. Nem beszélhetünk egyik esetében sem egy összefüggő cselekményszálról, ugyanis különálló fejezetekből állnak, amelyeket akármilyen sorrendben elolvashatunk. Ez azért is nagyon jó, mert átugorhatjuk azokat a részeket, amelyek kevésbé érdekelnek minket, illetve nem krimiről van szó, nem kell attól tartanunk, hogy a „nyugágyhoz kötnek” minket. Így bármikor felállhatunk hogy ússzunk egy nagyot, vagy pedig elmenjünk egy finom jégkrémért. A Big Magic-ről szóló értékelésemet itt olvashatjátok el.

5. A nagy nyári forróságban egy kis frissítő történet sosem árthat...

Vajon a kánikulában hol tudunk menedékre találni a légkondival, vagy ventilátorral ellátott szobán kívül? Szerintem a hegyek társasága a legjobb megoldás. Bár kemény és nehéz utat kell megjárnunk, míg felérünk a legfelső csúcsra, a látvány, illetve a hűs levegő és szellő miatt abszolút megéri. Úgyhogy ehhez kapcsolódóan választottam a képeken látható két könyvet. A hobbitot Tolkien tollából szerintem nem kell senkinek sem bővebben bemutatnom. Izgalmas kalandok a törpék, Gandalf és egy kis hobbit, Bilbó szemszögéből, aki talán nem is annyira félénk, mint amennyire kívülről látszik... A bővebb értékelésemet itt olvashatjátok el.

A Black ice - Tükörjég c. olvasmányt a krimik és thrillerek szerelmeseinek ajánlanám, aki garantáltan meglepődnek majd a cselekmény végén. Mert szerintem nem a „kiszámítható” kategóriába tartozik, legalábbis én nagyon meglepődtem a lezárásnál. Ráadásul történetünk igen hideg, hóviharos időben játszódik, úgyhogy biztosan mindenkit felfrissít majd a cselekmény. Erről a regényről készült kritikámat ezen a linken érhetitek el.