Megjelenése óta A Karácsonyi doboz varázsa több mint hétmillió ember szívét érintette meg. Ez a regény napjaink szeretett és klasszikus ünnepi történetévé vált, akárcsak A karácsonyi ének Charles Dickens korában.Amikor Richard Paul Evans fejében megfordult A karácsonyi doboz gondolata, nem állt más szándékában, mint hogy a szívhez szóló mesével kifejezze szeretetét két kislányának, Jennának és Allysonnak. Bár gyakran mondogatta nekik, milyen sokat jelentenek a számára, úgy érezte, a lányai addig nem lesznek képesek valóban megérteni érzéseinek mélységét, amíg maguk is meg nem tapasztalják a gyermeknevelés örömeit. Addigra pedig már örökre megváltozik a kapcsolatuk. Abban a reményben írta tehát A karácsonyi dobozt, hogy amikor a lányai egyszer kezükbe fogják ezt a könyvet a jövőben, átérzik majd édesapjuk szeretetét.
Az íráshoz fogva Evans maga is meglepődött, hirtelen micsoda ihlet árasztotta el szívét és gondolatait. Hat hét leforgása alatt vetette papírra az idős özvegyasszony és a fiatal család megindító történetét. Később húsz példányt köttetett a regényből, hogy barátainak és családtagjainak ajándékozza karácsonyra. A következő hetekben a húsz példány kézről kézre, családról családra, barátról barátra járt, és végül a könyv, amely eredetileg két kisleánynak szólt, csodákkal, reménnyel és gyógyítással teli üzenetté változott az emberek kezében, szerte a világon.
Tavaly ilyenkor ismerkedtem meg Richard Paul Evans könyveivel. Emlékszem, először a Hol lehet Noel?-t olvastam el, azután jött a Kegyelem c. könyve. Mindkét karácsonyi regény belopta magát a szívembe, még most is vissza tudom idézni azt a békés hangulatot, ami eluralkodott rajtam a kötetek elolvasása közben és utána is. Akkor megfogadtam, hogy idén karácsonykor is el fogom őket olvasni. Biztos vagyok benne, hogy ezt a fogadalmat megtartom, így ezekről a könyvekről is találhattok majd a blogomon kritikát.Ennél a könyvnél, mint ahogy az író többi regényénél is, a fülszöveg nem árul el valami sok mindent a tartalomról. Az olvasásuk előtt nagyon izgatott voltam, hogy vajon miről is fog majd szólni a történet? Szerencsére az első pár oldal után megnyugodtam, és így már biztos voltam benne, hogy Richard P. Evans rosszakat nem írhat.
Azért szeretem igazából a könyveit (legalábbis a karácsonyiakat), mert Ő megtalálja és leírja az ünnep igazi lényegét. Tudom, hogy ez most elcsépeltnek hangzik, és minden karácsonyi könyvnek ez a célja, de ez tényleg más, mint a többi ilyen regény. Persze ezeknek az írásoknak is tanító célja van, de olvasás közben mégsem ezt érzem. Ennél a könyvénél sem volt másképp.
A történet egy családról szól, akik pont jókor kapnak munkát. Egy idős hölgyről kellene gondoskodniuk, cserébe a viktoriánus stílusú házában lakhatnak. Mivel egy szegény családról beszélünk, ezért természetesen rögtön elfogadták az ajánlatot, és pár hét múlva be is költözhettek. Az idős hölgynek nem voltak rokonai, ezért nagyon örült, amikor megtudta, hogy egy kislány is jön a szülőkkel. Ez így eddig eléggé meseszerűnek hangzik, az eleje tényleg kicsit kiszámítható. De ami a végén történt, arra már nem számítottam. Az író hajlamos úgy befejezni a regényeit, hogy a tanulságos dolgok mellett, szomorú dolgok is helyet kapnak. Az eddig olvasott könyveiben mindig ezt tapasztaltam.
Hogyan jön a képbe a karácsonyi doboz? A karácsonyi doboz nem más, mint egy olyan ládika, ahol a karácsonnyal kapcsolatos emlékeinket tárolhatjuk, pl. képeslapokat, vagy leveleket, amiket az év ebben a szakaszában írunk egymásnak. Az apuka talál egy ilyen "emlékőrzőt" a padláson, amiben levelek vannak. Később kiderül, hogy ezek a hölgy levelei, de azt még mindig nem tudjuk, hogy kihez írhatta (egészen a regény végéig).Tény és való, hogy nem ez a leghosszabb könyv Richard-tól, és még nem is a legjobb, de ezt is ugyanolyan jó volt olvasni, mint a többi regényét. Ügyesen bánik az író a szavakkal, nem ír felesleges mondatokat. Azért is érdekes még ez a kötet, mert (a fülszövegben is írva van) nem publikálásra szánta. Csupán csak a kislányait szerette volna megörvendeztetni egy karácsonyi mesével. Szerintem azok a jó könyvek, amik nem azért íródtak, mert sok pénzt akartak velük keresni. Az a szép és jó regény, amit a szeretteidnek, vagy saját magadnak írsz le. Ha neked tetszik az, amit alkottál, akkor onnantól már mások is szeretni fogják a történeteidet, illetve alkotásaidat.
Ez a kötet a családot helyezi előtérbe. Érdemes-e a munkánkba beletemetkeznünk, és közben lemaradnunk a gyermekünk felnőtté válásáról? Ehhez hasonló kérdéseket feszeget még a könyv. Azt hiszem, ezekre mindenki tudja a helyes választ.
Azoknak ajánlom ezt a regényt, akik szeretnének a karácsony ünnepére ráhangolódni egy rövid történettel. Ez a kötet teljesen kikapcsolt, relaxálós délutánokra tökéletes választás! Boldog ünnepeket kívánok mindenkinek, nemsokára jelentkezek még több karácsonyhoz kapcsolódó könyvkritikával! (:
