Mikor megláttam ezt a könyvet, akkor a cím fogott meg elsősorban. Nagyon szeretem a krimiket, egyfolytában a gyilkoson szokott járni az eszem, így nem is volt kérdés, hogy ezt a regényt kérem karácsonyra. Szerencsére az angyalkák tudták, hogy mit szeretnék, így 24-én este már el is kezdhettem olvasni. Elég lassan haladtam vele, az év utolsó napján sikerült vele végeznem.

A könyv eleje nagyon tetszett, hiteles képet kaphattunk a magyar szobaberendezésekről, és a város kinézetéről. Külön dicséretet érdemel az író, mivel a régi szavakat is beleszőtte a történetbe, így tökéletesen oda tudtam magam képzelni az 1900-as évekbe. Nemcsak a beszédstílust elevenítette fel, hanem valós személyeket is. Még a mellékszereplők is "elevenek" voltak, a lábjegyzetből megtudhattuk, hogy kik is voltak Ők.

A történet eleje és vége csupa izgalom volt, a lapok csak úgy peregtek az ujjaim között. A közepét viszont egy kicsit lassúnak és vontatottnak éreztem. Akkor már sok volt számomra a leírás és a párbeszéd. A befejezés nagyon ütősre sikeredett. Természetesen függővéggel végződött, de senki nem gondolta volna, hogy ez történt Emmával, az idősebb testvérrel.

Ennek a könyvnek a hangulatát olyan bevezetésszerűnek éreztem, ezért biztos vagyok benne, hogy a második kötetben nem lesz hiány nyomozásból és izgalomból.

Ambrózy báró karaktere nem volt annyira szimpatikus, ezért egyet tudtam érteni Milivel. Engem is nagyon zavar, hogy elítéli a nőket... Mili viszont hozzánőtt a szívemhez, talpraesett volt, és nem pedig "úri kisasszonyka". Nem riadt vissza a kalandtól, olyan bátor volt, mint maga a báró.

Összességében nagyon tetszett a könyv, le tudta kötni a figyelmemet, de szerintem még egy kicsit várok a második rész elolvasásával. Nem szeretném egyből elkezdeni, most egyenlőre megpróbálkozok valami mással, és majd talán utána fogom olvasni a folytatást. (:

Nemrég valaki egy nagyon jó ötletet adott a blogolással kapcsolatban: mi lenne, ha minden könyvértékelés végén szempontok szerint százalékolnék, például a borítót vagy a tartalmat. Sok blogosnál láttam már ehhez hasonlót, csak ők egytől ötig pontoznak, vagy csillagoznak. Így ha nektek sincs időtök végigolvasni a hosszú bejegyzést, akkor csak az értékeléshez kell görgetnetek.

Elérkezett 2015 utolsó napja. Több szempontból is fontos volt számomra ez az év, nagy döntéseket kellett meghoznom. Itt volt a felvételi januárban, aztán a szóbelik, majd pedig az izgulás, hogy hova is vettek fel. Július 20.-án nyitotta meg a kapuit a Varázstinta blog. Nem gondoltam volna, hogy ilyen lépésre határozom el magam, mégis visszanézve ezt az időszakot, jó döntésnek bizonyult az oldal létrehozása. Ha nem kezdenék el írni, akkor nem ismertem volna meg a blogos barátaimat és nem "születik" meg az új hobbim. Mikor feltettem az első bejegyzést, meglepődtem, hogy ilyen sok támogatást kapok, és hogy ennyien iratkoztatok fel a hónapok folyamán. Nagyon hálás vagyok azoknak, akik már a legelső bejegyzéseimhez írtak pár bíztató szót, ez tartotta bennem a lelket a továbbiakban.

Ebben az évben 70 könyvet sikerült elolvasnom, ez 20144 oldalt jelent. Messze felülmúlta azt az elvárásomat, hogy legalább 50 könyv legyen az olvasási listámon... Apropó, aki meg szeretné tekinteni, hogy mit olvastam ebben az éveben, az kattintson ide. A blogra 25 könyvről sikerült értékelést feltennem, ami szerintem egész jó. Remélem, hogy 2016-ban is ilyen "ügyes" leszek, mindenesetre az olvasást biztosan nem fogom megunni.

Azt gondoltam, hogy ebben a bejegyzésben az olvasási céljaimról is írni fogok. Nem írtam több oldalas listát, mivel tapasztalatból tudom, hogy az egészet úgysem sikerül majd teljesítenem,de törekszem rá. Ezért csak pár dolgot írok ki:

• Több könyvet olvasni idegen nyelven - Igaz, hogy 2015-ben olvastam németül, meg angolul, de csak a felvételi miatt. Most megfogadtam, hogy saját kedvtelésből is olvasni fogom őket. Még nyáron beszereztem pár német könyvet, azokat mindenképp a kezembe szeretném venni.

• Klasszikusokkal jobban megismerkedni - Imádom a klasszikus könyveket, de sajnos ebben az évben eléggé hanyagoltam őket. Jane Austen-tól olvastam két regény, meg Frances Hodgson Burnett könyveit, de ezen kívül sajnos semmi... A Jane Eyre elolvasása már tervben van. (:

Egyenlőre csak ennyi "fogadalom" van felírva, örülök, ha már ezeket tudom majd teljesíteni.

Az év legjobb könyveiről és legnagyobb csalódásairól is szeretnék nektek írni.

1. Lisa Genova: Megmaradt Alice-nek (Az értékelés itt érhető el)
2. Jane Austen: Emma
3. Julie Hearn: Nell
4. E. Lockhart: A hazudósok (Az értékelés itt érhető el)
5. John Green: A papírvárosok
6. Kemese Fanni: A napszemű Pippa Kenn (Az értékelés itt érhető el)

Ezek voltak azok a regények, melyek a legjobban belopták magukat a szívembe, persze több olyan könyv volt, ami nagyon tetszett, de ennél tovább nem szeretnék menni, mert akkor ez egy nagyon hosszú bejegyzés lenne.

1. Neil Gaiman: Csillagpor
2. Jennifer L. Armentrout: Obszidián
3. Sara Shepard: Pretty Little Liars (Az értékelés itt érhető el)
4. Maria V. Snyder: Poison study - Méregtan (Az értékelés itt érhető el)
5. Michelle Hodkin: The unbecoming of Mara Dyer - Mara Dyer eszmélése (Az értékelés itt érhető el)

Szerencsére több jó dolgot tudtam összeszedni, mint csalódást, remélem ez így lesz majd most is. Mindenkinek kalandos olvasmányokat és sok könyvet kívánok a következő évre, 2016-ban már több könyvkritikát olvashattok a blogon! Boldog új esztendőt kívánok minden kedves olvasónak!

Egy-két éve olvastam ezt a könyvet először. Emlékszem, hogy nagyon, de nagyon tetszett nekem ez a sorozat. Akkor még csak az első két rész jelent meg, a harmadik részt később tudtam csak elolvasni. A Vaskirálynő megvásárlásához szép emlék kötődik, a felvételi írásbeli része után vettem meg.

Az egész történet a Szentivánéji álom c. műre épül, a szereplők ugyanazok ebben a könyvben is. Ezt egy kicsit furcsának tartom, az azért túlzás lenne, hogy lopásnak, inkább azt mondom, hogy az írónő nem használta a fantáziáját. Tisztában vagyok azzal, hogy milyen nehéz egy fiktív világot felépíteni, de azért próbálkozni mégis lehet. A cselekményt egy "modernebb" köntösbe bújtatta, Sohaföldön megjelenik a Vasbirodalom, ami azért jött létre, mert a mi Földünkön elterjedtek az elektronikus eszközök. Vegyítsünk egy klasszikust darabot szerelmi háromszöggel, természetfeletti képességekkel és máris kaptunk egy YA regényt.

Az előbb említettem, hogy volt a könyvben szerelmi háromszög. Robbie vagyis Puck már régóta ismeri Meghant, a legjobb barátja a lánynak. Ash aki az ősi ellensége Pucknak, titokzatos és, mint tudjuk nagyon jól néz ki. Azért nem szeretem a YA könyveket szerelmi háromszöggel, mert kiszámítható mindegyiknél a cselekmény. A fiúk "harcolnak" a lányért, a lány pedig képtelen választani. De most komolyan! Annyira nem tudom elhinni, hogy nem lehet eldönteni, kivel szeretne lenni! Ha mindkettőjükhöz ugyanannyira vonzódik, akkor inkább ne válassza egyiket sem, minthogy fájdalmat okozzon a "kiszemelteknek". (oké, oké, abbahagyom a párkapcsolati tanácsadást, folytassuk is normálisan az értékelést). Hogy miért van haragban Puck és Ash? Egy múltbéli konfliktus miatt, amin persze képtelenek túllépni.

A könyv háromnegyed része unalmas volt, nem történt benne semmi izgalmas. Néha-néha volt egy-két harcjelenet, de azon kívül csak Meghan bénázásairól, csetléseiről-botlásairól olvashattunk. A regény utolsó pár fejezete viszont izgalmas volt. Megtudhattuk, hogy ki is az a Masina, és hogy miért veszett össze a két fiú.

Nem sikerült valami pozitívra ez az értékelés, de azért olvassátok el Ti is, mert lehet, hogy nektek tetszeni fog. (:

Úgy rémlik, hogy a második része izgalmasabb, úgyhogy azért azt is elolvasom újra. Lehet, hogy most úgy tűnik, én utálom ezt a sorozatot, de ez nem így van. Na jó, igazából csak Ash miatt folytatom a sorozatot olvasását, majd ha elolvassátok ezt a részt, akkor Ti is megtudjátok, hogy miért vagyok oda érte. :D