Scott Kelly, miután közel egy évet, pontosan 340 napot töltött a világűrben, a Nemzetközi Űrállomáson, 2016. március 1-jén érkezett vissza a Földre. Könyvében veszélyes küldetését meséli el, megosztja velünk, miféle kihívásokkal kellett e hosszú idő alatt szembenéznie, milyen fizikai és lelki megpróbáltatásoknak volt kitéve. Személyes hangvételű történetének középpontjában elsősorban mégsem a nehézségek, hanem az életre szóló, rendkívüli élmények állnak, s az a lelkesedés és akaraterő, mellyel az ember a határait feszegetve az álmait igyekszik megvalósítani. Ez az erő, véli Kelly, jogosít fel bennünket a reményre, hogy mindent képesek vagyunk megtenni a nekünk otthont adó Föld természeti szépségeinek megőrzéséért. Scott Kelly (1964) amerikai űrhajós, négyszer járt a világűrben. A Nemzetközi Űrállomás parancsnokaként legutóbbi, s egyben utolsó útjával minden korábbi rekordot megdöntve ő lett a leghosszabb ideig az űrben szolgálatot teljesítő, amerikai űrhajós. ↓↓
Az űrutazás számomra mindig is a világ egyik legnagyobb csodájának számított. Hogyan lehetséges az, hogy sikerült embereket feljuttatnunk a világűrbe épségben, egészségben, akik egy komplett állomást szereltek ott össze, és többek között egy olyan teleszkópot is megalkottak, amely segítségével több száz millió fényévnyire betekintést nyerhetünk az univerzum rejtélyeibe, csodáiba? Az előbbi felsorolás csak egy apró szelete volt az űrkutatás sikereinek, nem is gondolnánk, mennyi lehetetlennek tűnő feladatot sikerült teljesítenünk. És mennyi mindent fogunk tudni megvalósítani a közeljövőben (a Marsra történő utazásról nem is beszélve)... Ez a kötet pont erről szólt számomra: a világ legbátrabb és legtehetségesebb asztronautái szembenéztek a lehetetlennel, életveszélyes problémákat oldottak meg hidegvérrel, miközben olyan kísérleteket végeztek magukon az űrben, amelyek nemcsak az űrutazás biztonságán javíthatnak, hanem a Földön felmerülő betegségekre, egészségügyi gondokra is választ adhatnak. Ezért is szeretek ennyire ilyen témájú filmeket nézni, és könyveket olvasni, hiszen erőt sugároznak, és megerősítik az önbizalmam és kitartásom azzal, hogy bebizonyítják: nincs lehetetlen, csak tehetetlen, így nekem sem szabad kétségbe esnem, vagy panaszkodnom, ha egy nehezebb, elsőre teljesíthetetlen kihívással nézek szembe, hiszen szembesültem azzal, mire vagyunk képesek akkor, ha igazán fontos dolgok forognak kockán, mint például emberi életek.
„Eszembe jut egy mondás, amely a fáma szerint a haditengerészet kommandósaitól származik: A lassú hatékony. A hatékony gyors. A lassú gyors.”
Tegyük félre egy kicsit a személyes gondolataimat erről a témáról, és nézzük meg közelebbről az Egy év az űrben című vaskos könyvet. Az elvárásaim magasak voltak, éppen ezért picit tartottam attól, mi fog történni, ha belekezdek egy majdnem 500 oldalas kötetbe, amely nem fog tetszeni? Tudom, létezik olyan, hogy félbehagyás, de én a könyvmolyok azon csoportját erősítem, akik akkor is szeretnek végigolvasni egy kötetet, ha azt nem tartják túl izgalmasnak. Így kicsit halogattam az olvasását, de életem egyik legjobb döntése volt, hogy elkezdtem, ugyanis egy kedvencet avattam.
Nagyon meglepődtem, hogy milyen logikus felépítése volt a könyvnek. Scott Kelly életét megismerhetjük már egészen kisgyermekkorától: a szemünk előtt bontakozik ki életútja, választ kaphatunk arra, miért döntött az űrhajós-hivatás mellett, és milyen kihívásokkal kellett szembenéznie, míg sikerült elérnie ezt az életcélját. Személyesebb történetek is helyet kaptak, amelyekre aztán végképp nem számítottam (azt hittem, csak az űrbéli munkájáról lesz szó), ezek pedig megszeretteték velem az írót, és még tágabb bepillantást engedtek az asztronauta-élet nehézségeibe, boldog pillanataiba. A múlt felidézésével váltakozott a jelen, amely az űrben töltött küldetés napjait mutatta be. Ez a két szál szépen, lassan, szinte észrevétlenül összefonódik, és a visszautazás pillanatába torkollik.
„A kozmosz vákuumának kitett tárgyak olyan szagot árasztanak, amilyet hegesztéskor érez az ember – ez az űr illata.”
A másik fantasztikus dolog ebben a könyvben (amely egyesek számára lehet, hogy elkeserítő lesz) az, hogy lerombolja azokat a mítoszokat, túlromantizált képzeteket, amelyek az űrhajós filmeknek köszönhetően élnek bennünk. Én is imádok ilyen filmeket nézni, de beleestem abba a hibába, hogy abszolút készpénznek vettem a látottakat. Pedig ezeknek a jeleneteknek a fele (ha nem háromnegyede) hamisan, eltorzítva mutatja be a valóságot! Legyen szó az űrsétára való felkészülésről, magáról az űrsétáról, űrállomáson zajló életről... Ezek mind sokkal időigényesebb, veszélyesebb és jóval több koncentrációt igénylő folyamatok, mint ahogy a köztudatban élnek. De ami a legjobban meglepett, az az, hogy mennyi baleset árán sikerül kiküszöbölnie a különböző nemzetiségű kutatócsoportoknak a hibákat. A könyv rengeteg olyan esetet említett, amikor űrhajók robbantak fel (nem is olyan régen), vagy pedig olyan teherűrhajók estek szét, amelyek utánpótlást szállítottak a Nemzetközi Űrállomásra (Scott Kelly világűrben tartózkodása során ez két, egymást követő alkalommal is megtörtént!). Hihetetlen mennyi kockázattal és veszteséggel járnak ezek az utazások, expedíciók, annak ellenére, hogy egy seregnyi szakértő dolgozik több országgal is együttműködve éjjel-nappal a felmerülő problémák kijavításán, vagy azok megelőzésén. És tudjátok mi szokott a leggyakoribb problémaforrásként felmerülni? A legapróbb dolgok, mint például egy tömítőgyűrű, vagy nem elég erősen rögzített csavar... Számomra ez megdöbbentő volt, ugyanakkor végig a fejemben motoszkált az a gondolat, hogy valójában az élet is ilyen. Egyrészt sokszor jelentéktelennek tűnő pillanatok határoznak meg minket, vagy sorsunk útját, másrészt, ha szándékosan figyelmen kívül hagyjuk a nagyon halvány jelzéseket (legyen szó egészségügyi tünetekről, egy-egy elejtett szóról, vagy személyiségváltozásról), annak megváltoztathatatlan következményei is lehetnek. Szerintem nincs szükség külön részleteznem azt, mennyi mindent adott számomra ez a könyv, és mennyi gondolatébresztő impulzusban volt részem. Szívesen ajánlom mindenkinek az Egy év az űrben című kötetet, felejthetetlen olvasmányélményben lesz részetek!
A cselekmény: 95%
A borító: 100%
A szókincs: 100%
A karakterek: -
Összesen: 98.33%
